Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
FURU ÁRPAD: A Torockó értékvédő program
zett volt, a falakat gyakran vakolatleválások tarkították. A hibák hangsúlyozottan jelentkeztek az agyaggal tapasztott és meszelt homlokzatok esetében. A homlokzatokon az elmúlt évek során végzett munkák jelentős részben javítások, meszelések, hagyományos szóhasználattal tatarozások voltak: javították a vakolat műszaki és esztétikai állapotát, konzerválva a műemléki értékeket. Meszes habarccsal kijavították a vakolat repedéseit, leválásait, majd több rétegben újrameszelték azt. A beavatkozás mértéke a vakolat állapotától és nem ritkán a gazda buzgalmától függött. Néhány szélsőséges esetben a díszítéseken kívül a teljes vakolatot leverték, és újjal helyettesítették, a másik végletként pedig előfordult az egyszerű karbantartó jellegű rámeszelés is. Ahol ezt a szerkezeti károsodások indokolttá tették, megtörtént e repedések zárása habarcsbevitellel. Ahol indokolt volt, szorgalmaztuk az eredeti homlokzatszín (leggyakrabban a fehér) visszaállítását. Amennyiben a kutatás eredményeként ezt hitelesen meg lehetett tenni, visszaállítottuk az eredeti díszítéseket, az eredeti nyílászárókat, feltártuk a befalazott kőrészleteket, díszítéseket. Az alapítvány szigorúan előírta a meszes habarcs használatát. Ennek ellenére távolról sem zökkenőmentes folyamat a lakosságot leszoktatni a cement használatáról. Elsősorban a régi rendszer házgyári tapasztalatain felnőtt, idősebb kőműves mesterek tanúsítanak kevés rugalmasságot. Mégis eredménynek tekinthető a cement mennyiségének csökkentése, majd fokozatos elhagyása. A fiatalabb, és műemlékvédelmi szakoktatásban részt vett szakemberek hozzáállása lényegesen jobb. A nedvesedés megszüntetése érdekében általában hagyományos páraáteresztő vakolatok használatával egybekötött javítást javasoltunk, tudatában annak, hogy a kis felületen véghezvitt néhány évenkénti lábazatjavítás torockói viszonylatban még mindig olcsóbb és megvalósíthatóbb, mint egy hosszú távú sikert biztosító átfogó beavatkozás. A homlokzatok helyreállításában mind a tulajdonosok mind az alapítvány szempontjából is az utcai homlokzatok jelentettek prioritást. A program első éveiben az ingatlanok jelentős részénél ez megvalósult, és egyre több oldalhomlokzat helyreállítása is sikeresen lezárult. Harmadik lépcsőben az alapítvány ösztönzésére, a helyreállítási támogatási pályázatok révén el11. kép. Torockó 277. számú ház kezdődött a szomszédos telek felé néző hátsó homlokzatok helyreállítása is. Elsőként a Felső Piacsor öt ingatlanja nyert el ilyen támogatást. A helyreállított sor szépsége elnyerte a lakosság tetszését, és a kezdeményezés követőkre talált. Tapasztott homlokzatokon kisebb karbantartási munkálat a leválások kiegészítése, majd simítása. Ritkábban a régi tapasztás jelentős részének eltávolítása után új anyagból, ám hagyományos módszerrel sikerült a homlokzatot helyreállítani. Érdekes eredményei a programnak a nem hagyományos épületeken történt homlokzati beavatkozások. Részben az utcakép megőrzését célzó támogatás reményében, részben az általános folyamattól kedvet kapva egyes tulajdonosok alapítványi támogatás nélkül is tatarozták az ötvenes években vagy még később épült házuk homlokzatát, az esetek nagy részében fehérre meszelve ezeket. E folyamat felgyorsítása érdekében 2004-től alapítványunk pályázati úton évente támogatja egy-egy ilyen ingatlan vakolását. Ily módon jelentősen javult a település összképe.
