Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

FURU ÁRPAD: A Torockó értékvédő program

12. kép. Torockó, az unitárius templom Héjazatjavítások A torockói héjazatok túlnyomó többsége hódfarkú vagy préselt cseréppel fedett. Javításuk elsősorban a cserepek átrakását, a hibás darabok pótlását jelentette. A 18. századi ingatlanok eredeti héjazata fenyőfazsindelyből készült, amit a Mócvidékről szereztek be és móc

2 zsindelyezők vertek fel. A legtöbb ilyen héjazat annyira korhadt volt, hogy már a 20. század elején kátránypapírral, vagy a tehetősebbek bádoggal borították. Az ilyen tetők karbantartása, 13. kép. 1668-ban épült jobbágyház szerkezeti helyreállítás után főleg a kátránypapír esetén nagyon nehézkes, és egyáltalán nem tartós, ennek ellenére készültek ilyen munkák. Három épületen - egy 1668-ban, egy 1749-ben épült lakóház, és egy szintén 18. századi ház rekonstrukciója során - készült teljes tetőrestaurálás. A Torockón talált zsindelyek és zsindelyezés mintáj ara, a helyszíni kutatások eredményeinek figyelembevételével a házakra székelyvarsági zsindelyezők saját készítésű, hasított zsindelyt vertek fel. Az új zsindely minden esetben a helyszínen talált zsindely darabok alapján volt méretezve. A tetőidom meghatározását, a zsindely felrakásának módját, a díszítések kiképzését helyszíni kutatások, a még létező zsindelyhéjazat szerkezetének ismerete segítette elő. A füstlyukak helyét hiteles módon, ám ennek szerkezetét, formáját analógiák alapján terveztük. A két 18. századi ingatlan helyreállításánál fűrészelt falécezetet, az 1668-as háznál bárdolt léceket használtunk. A zsindelyhéj azatokat a rovar és gombakárok ellen utólag vegyi anyagokkal szakember kezelte. A kis számú bádogtető konzerválását, a hiányzó vagy károsodott lemezrészek cseréjével, majd korrózióellenes kezelésével és lefestésével oldottuk meg. A javítások általában pontszerűek voltak, egy házon sikerült átfogó konzerválást elvégezni.