Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SEBESTYÉN JÓZSEF: Az épített örökség dokumentálása erdélyi magyarlakta településeken (Inventarizációs program, építészeti értékleltár)

Sebestyén József AZ ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG DOKUMENTÁLÁSA ERDÉLYI MAGYARLAKTA TELEPÜLÉSEKEN (INVENTARIZÁCIÓS PROGRAM, ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKLELTÁR) Az Európa Tanács egyik ad hoc munkacsoportja munkája nyomán „Útmutatót" jelentetett meg 2001-ben a kulturális örökség összeírásához, dokumentálásához. Az útmutató bevezetőjében megállapítják, hogy az örökségleltáraknak alapvető szerepük van a történeti épületek, s együttesek, régészeti helyszínek, kultúrtájak, valamint az ingó tárgyi örökség megismerésében, védelmében, hozzáférhetővé tételében és fizikai megőrzésükben, fenntartásukban. A leltárakban rendelkezésre álló rendszerezett adatok, információk ismerete, jelentőségük felismerése nem csak az örökség védelme érdekében való egyetértés és a hatékony fellépés előfeltétele, de más vonatkozásban is lényegbevágó, mint: az örökség nemzetgazdasági erőforrásként való hangsúlyozása, és hasznosítása a kulturális turizmus, illetve a településés térségfejlesztés területén a kulturális és közösségi identitás, kohézió erősítése az örökség dokumentálása, megismertetése révén regionális, nemzeti és nemzetközi szinten a rablás és tiltott műkincs-kereskedelem elleni összehangolt küzdelem. Az örökségleltárak alapvető segítséget nyújtanak a közös örökségnek környezetünk lényeges alkotóelemeiként való megtartásához. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükségesek az örökségvédelem (kutatás, tervezés, helyreállítás, megőrzés, hozzáférés) s nem utolsósorban a nevelés céljainak elérésében. A kulturális örökség értéket képviselő emlékeinek fenntartása, megőrzése és továbbörökítése minden nemzedék elsőrendű kötelessége. Az egészséges nemzetekben e felismerés által él a kulturális örökség oltalmazásának igénye, s annak tudata, hogy az elődök által felhalmozott javaknak nem kizárólagos birtokosai, hanem örökösei, meghatározott időre szóló használói. A francia Boissy d'Anglas traktátusában ezt már 1794-ben így fogalmazta meg: „Őrizzétek a művészetek, a tudományok és az értelem emlékeit..." „évszázadok hozománya ez, nem saját tulajdonotok. Csak akkor rendelkezhettek vele, ha biztosítjátok megőrzését." Az ingatlan örökség védelmének célja nem pusztán az értékek megőrzése, fenntartása. Ezek eszközök ahhoz, hogy az épített örökséget tovább örökítsük, a ránk bízatott értékeket a lehető legjobb állapotban átadjuk az utánunk következő nemzedékeknek. Miként Roger Scruton a népek azon lehetséges képességéről beszél, hogy saját folytonosságukat megőrizzék az élők, a még meg sem születettek és a már elhaltak szövetségének fenntartása által. A védendő érték vonatkozásban használt örökség fogalom azt sugallja számunkra, hogy örökösei vagyunk, mint minden előttünk és utánunk következő nemzedék, és nem kizárólagos birtokosai az elődök által létrehozott, felhalmozott kulturális javaknak, így az épített környezetnek is. Jól kell sáfárkodnunk ezzel az örökséggel, élnünk kell vele és nem felélnünk a jövő nemzedékeinek jussát. Hamvas Béla írta: „Nehéz helyzet csak ott támad, ahol az ember kötelességét megtagadja. A nagy kultúrával feltétlenül együtt jár az a kötelezettség, hogy az ember tovább építse. Kultúrában születni nemcsak annyit jelent, hogy élvezni a kiváltságokat, amiket az ősök alkotása teremtett, hanem annyit is, hogy előkészíteni az utódok kultúráját." A védelemnek az élet színterének, a lakókörnyezetek, az együttesek, a települések, a vidék egészére, és mint az egész részeként az egyes elemek, objektumok fenntartására kell irányulnia. A hatékony gyakorlati védelmet a megelőzés legfontosabb eszközeivel, az inventarizációval, az épített örökség összeírásával, a védendő emlékek dokumentálásával és rendszeres gondozásával érhetjük el. Ezekkel tehetünk legtöbbet az örökségvédelemben oly sokat hangoztatott eredetiségért, hitelességért is. A hatékony műemlékvédelem egyik fontos, ha nem a legfontosabb eszköze a megelőzés. Ezt szolgálja egyfelől az inventarizáció, s annak nyomán a védetté nyilvánítás, ha