Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

54. kép. Melléképület építése Klézsén (VASS Erika felvétele, 2006.) elől kiszögellő sártöltés szegélyezi, melyen ottjártunkkor somot és szilvát aszaltak. A lakószobába keskeny ereszen (színen) átjutunk, melynek hátsó részét kamrának választották el, itt tárolják többek között a boroshordókat. A padlásra a színből vezet föl a létra. A szobába lépve az ajtó mögött vizespad, bal oldalon pedig a tűzhely, „szóba" látható. A kemencét az itt lakó testvérpár bontotta el az 1960-as években, akkor épült az udvari kemence. További gyűjtéssel azonban megállapítható lehetne az eredeti is, melynek helyén most ágy van. Az ezzel szemközti sarokban áll az asztal, és mindkét fal mellett végig egy-egy hosszú pad. Ezeket szőttesekkel terítették le, és mögöttük a falat is ezzel borították, illetve a falon képek sorakoznak szorosan egymás mellett. A ruhák tárolására még nincs szekrény, csupán festett ládák és ruhatartó rúd a szoba kamara felőli oldalán, illetve a szobából nyíló oldalkamrában, „eresz"-ben. Nagyobb gazdasági melléképületük nincs, másutt viszont találkoztunk az újabb székely hatás jeleként az erkélyes csűrrel. VERESS Sándor 1931-ben közölt az akkor legrégebbi, a most bemutatotthoz hasonló forrófalvi házról cikket, ami analógiaként szolgálhat számunkra.

100 A múzeumban szabálytalan alakú udvar közepén helyezkedik majd el a lakóház, körülötte kisméretű archaikus gazdasági épületek lesznek. A kerítéshez és kapuhoz hasonlóan vesszőfonású a tyúkpajta, a disznóól is, az utóbbiak körben levert karók köré fonott vesszőfalát kívülről trágyás sárral tapasztották. Sövényfallal, kőlábakra helyezve készültek a kukorica („puj") tárolására szolgáló „pujkas"-ok is.

101 A berendezés terveink szerint az 1890-es éveket mutatja be. Tanya A tanyák különböző típusai Erdély több vidékére jellemzőek (például Mezőség, Udvarhelyszék). A legrészletesebben BARTH János kutatása alapján Székelyvarságot ismerjük: oroszhegyiek hozták létre a hegyi szórványtelepülést, mely 1907-ben vált önálló községgé.

102 A településen 2006 júliusában VASS Erika és SABJÁN Tibor járt, és a zsindelykészítés munkafolyamatát rögzítették. A múzeumi bemutatás során célunk egy 194050-es években épült boronafalú, két vagy három oldalán tornácos magashegyi tanya, melynek székely ezermester gazdája zsindelyt készít. A baromudvart a ház körül alakítják ki, a tanya központi területén. A pajta és az ólak a lekerített terület szélei mentén kapnak helyet. A lakóház lábas kialakítású, alsó szintjét is lakják. Felső szintjén két ház kap helyet, feljárója oromfalas tetőbővítéssel készül. Az alsó szint kő, gerendás födémmel, a felső szint pedig tapasztott zsilipéit boronafal. Minden építmény zsindelyfedéssel készül. A tanyához kötődően szeretnénk bemutatni a családi temetkezés azon formáját, mikor a családtagok saját kertjükbe temetkeznek. Ez különösen Felsősófalvára,

102, Pálpatakára és Fenyőkútra

104 jellemző; a varságiak mindig is temetőbe temetkeztek. 55. kép. A székelyvarsági Tamás Antal zsindelykészítés közben (Tálasbérce 134. sz.) (VASS Erika felvétele, 2006.)