Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

47. kép. Csűr, Borospataka (VASS Erika felvétele, 2006.) 48. kép. Lakóház Görbepatakári, 67. sz. (BÚZÁS Miklós felvétele, 2006.) 49. kép. Kalyiba, Borospataka 116. sz. (BÚZÁS Miklós felvétele, 2006.) használták: ők ugyanis Moldvából hozták a pityókáért cserélt szőlőt. A gazdálkodás egyik egysége a völgybeli telek a lakóépülettel és a csűrrel. Ettől 5-20 km-re helyezkedik el a szállás, melynek központi épülete a kalyiba, amiben tavasztól őszig laknak a legeitetők, tejfeldolgozással foglalkozók. A gyimesi csángó ház a székely ház egyik válfaja, melynek méret- és alakváltozásait a megváltozott életviszonyok magyarázzák: a lakóház mindig sokkal kisebb a csűrnél. A telek elrendezése nem egységes: ahogyan CS. SEBESTYEN Károly megállapította, először a csűröket építették föl, s ahhoz igazodva épültek a különböző lakó- és melléképületek. A gyimesi telkek jellegzetessége, hogy a hegyoldalakra felhúzódó kaszálók mindig bekerítik, csakúgy, mint a telket, szántóföldet, kertet külön-külön.

92 A telken egy kéthelyiséges, fecskefarkas, látszó boronafalas ház áll, mely dránicával fedett. Az ablakok és az ajtók körül tapasztáskeretezést alkalmaznak. A berendezést GYÖRFFY István 1911-ben készült fotói"

3 segítik, és így a szobai fűtőt is rekonstruálni lehet. A háznál nagyobb csűr keresztfejes boronafalú, istálló részén ta50. kép. Kalyibabelső (VASS Erika felvétele, 2006.)