Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

45. kép. Kétszintes gazdasági épület Négyfaluban (BÚZÁS Miklós felvétele, 2006.) látható falburkolatok. A 20. század elején azonban az ízlés megváltozott, az újonnan, brassói mintára épített házak berendezésében a festett bútort már fölváltotta a városi fényezett bútor. Az utolsó bútorkészítő asztalos ugyan még 1927-1944 között dolgozott, de főleg a Bodzavidéki románok közül kerültek ki megrendelői.

90 Gyimes Gyimes a Székelyföld peremén, az egykori Csíkszékben fekszik. A Gyimesi-szoros évszázadokon keresztül kereskedelmi útvonalul szolgált Erdély és Moldva között, de egyúttal határt is képezett közöttük, melynek romjai ma is láthatók. Gyimesben a 18. században indult meg az élet, de a betelepülés részleteit nem ismerjük. A terület felcsíki községek, elsősorban Csíkszépvíz birtoka volt, s az ott lakók egy részét a túlnépesedés kényszerítette a havasokba. A madéfalvi veszedelem (1764. január 5.) után valószínűleg Gyimesben is meghúzódtak a Mária Terézia által szervezett határőrezredekbe történő sorozás elől menekülők. A románok Moldvából jöttek, és valószínűleg moldvai csángó magyarok is érkeztek ide. A völgy állandóan lakott részei 700-1000 méter magasan fekszenek. Az évi középhőmérséklet + 6-8 fok, és évi 1000-1200 mm csapadék hull. A fő foglalkozás a legelőkön a szarvasmarha- és juhtartás. Ez a havasi gazdálkodás és életmód a magyar nyelvterület egészén belül sajátosnak tekinthető, mert más nagyobb népcsoportnál nem találjuk meg. A Székelyföld más vidékein (például Kászon, Hargita környéke) ugyanis a havasi állattartás és fakitermelés gabonatermelő, zárt falvakhoz kötődik. A Tatros folyócska és annak mellékpatakai mentén elhelyezkedő három faluban (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk) hiába keressük a megszokott faluképet, mert helyette szétszórt épületeket, egymástól olykor 200-300 méter távolságra eső házcsoportokat találunk.

91 Gyimesben az éghajlat miatt csupán rozst és pityókát termesztenek, a kukorica behozatalra szorul. Egy idős asszony mesélte, hogy még az 1950-60-as években is Moldvából hozták az élelmet, mások pedig a „pityóka bor" kifejezést