Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

25. kép. Lozsádi csűr 1908-ban. (SZABÓ Imre felvétele, 1908.) Néprajzi Múzeum Fotótára F9281 Lozsádon a szabályos alakú telek utcai oldalán a nagykapuval és fedeles kiskapuval taglalt függőleges deszkakerítés mögött előkertesen helyezkedett el a lakóház. A hosszútornácos ház beosztása nagyház (tisztaszoba) - visszahúzott konyha, előtte a tornáchoz csatlakozó előtérrel kisház, azaz lakószoba. A sövényfalú, zsindelyfedésű ház tornácos, egy része alatt pince húzódik. A Néprajzi Múzeum fotói alapján kaphatunk képet az egykori melléképületekről: a lakóépülettel szemben a kerítéshez építve zsilipéit falú, tornácos, zsindelyfedéses gabonás állt. A gabonás mögött kisebb ólak, és a telek végében a vázas sövényfalú szalmás csűr kapott helyet, melyet faoszlopokon álló szekérszínnel egészítettek ki. Célunk az, hogy az elkövetkező években egy mélyrehatóbb kutatást végezzünk elsősorban Lozsádon, mert Hunyad megyében napjainkig ez az egyetlen település, ahol többségben élnek a magyarok,

55 illetve más hasonló helyzetű településeken, hogy ezt a fehér foltot megszüntessük.

56 Déva környékére ugyan a 19. század végén bukovinai székelyeket telepítettek, ám az ő bemutatásuk már meghaladja a lehetőségeinket. Habár fölmerült egy olyan elképzelés is, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Dél-Dunántúl tájegységének hidasi háza mellett

57 Bukovinából, innen és a mai Szerbia területéről is mutassunk be egy-egy bukovinai székely házat, ám helyszűke miatt nem érezzük ezt a megoldást kivitelezhetőnek. Ennek vetületét a gyimesi csűrben rendezendő székely vándorlás kiállításban mutatjuk be, melynek témája a kezdetektől egészen napjainkig terjed. Templom Hosszú századokon át a községi élet közvetlen irányítása jelentős részben az egyházközségek hatáskörébe tartozott. Ennek megfelelően a fontosabb közösségi rendeltetésű épületek fenntartása is hozzájuk kapcsolódott (templom, temető, iskola, lelkészi és tanítói lakás, hozzájuk tartozó melléképületek). Az erdélyi területeket egy Székelyudvarhely környékéről származó unitárius templom építésével szeretnénk bemutatni. Választásunk azért esett az unitárius felekezetre, mert az unitárius vallás Erdélyben született meg, továbbá a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban már áll római katolikus, görög katolikus és református templom. Az unitárius vallás kialakulása a kolozsvári születésű DÁVID (szül. HÄRTEL) Ferenc nevéhez kötődik, aki 1557-ben a magyar lutheránusok, 1564-ben pedig a reformátusok püspöke lett. 1565 végén jutott el a Szentháromság tanának tagadásához, az „Egy az Isten" elvéhez. Emellett szerinte Jézus ember volt, ezért őt imádni nem kell. Az unitárius vallás János Zsigmond fejedelemsége alatt, az 1568. évi tordai országgyűlésen lépett a bevett vallások közé, vagyis közjogi elismerésben részesült - a korabeli európai viszonyok között egyedülálló módon. Az unitárius nevet az egyház 1638-tól használja hivatalosan.

5X János Zsigmond halála után az unitárius egyház megítélése ingadozó volt, majd csak II. Jó26. kép. Az 1792-98 között épült csókfalvi templom (VASS Erika felvétele, 2006.)