Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

22. kép. Lozsádi lakóház 1908-ból. (SZABÓ Imre felvétele, 1908.) Néprajzi Múzeum Fotótára F9280 „ősibb haza" az a Belső-Erdély volt, amelyhez peremként a mai dél-erdélyi Lozsád és a FeketeKörös mente is hozzátartozott.

50 Péntek János leszögezte, hogy az olyan peremszigetek, mint Magyardécse, Oltszakadát vagy Lozsád annak is példái, hogy sajátosan erős belső kötelékeik révén a nyelvet (és a nyelvjárást) is eredményesebben megtartották, mint más, kedvezőbb helyzetben levő települések.

51 Bár a magyarság aránya a helyi viszonylatban minimális, mégis fontosnak tartjuk, hogy egy Hunyad megyei családon keresztül bemutassuk az interkulturális hatásokat. A ház maradandó kulturális örökségnek tekintendő, de lakosai identitásváltáson mennek át. Elképzelésünk sze23.kép. Lozsádi lakatlan ház 2007-ben, 55. sz. (BÚZÁS Miklós felvétele, 2007.) rint a házban lakó három generáció három különböző stratégiát képviselhet, mely a vegyes házasságban, a szokások és az anyanyelv váltásában tükröződik. A szórványmagyarság életéről csak keveset tudunk. JANKÓ János Hunyad megyéből román házat választott a millenniumi faluba,

52 és a Hunyad megyei kisnemesi településről, Lozsádról csak 1908-ból maradt fenn néhány fotó a Néprajzi Múzeum fotótárában.

52

' Az egyetlen jelentősebb tanulmány 1894-ben született,

54 a vidék azóta sem kutatott. Oltszakadátról, Miriszlóról és Alsó-Fehér vármegye magyarságáról szintén csak a 20. század elejéből vannak részletes adataink. 24. kép. Lozsádi csoportkép, 1908. (SZABÓ Imre felvétele, 1908.) Néprajzi Múzeum Fotótára F9286