Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)
A leendő telek utcasorba illeszkedő, a lakóépület az egyik oldalhatárra épült, vele szemben helyezkednek el az ólak és a sütőház. Az udvart a csűr zárja. Az épület első ház - pitvar - kamra vagy hátsó ház beosztású. A pitvar hátsó részében téglából cserényt alakítana ki. A ház fűtését cserepessel oldják meg, míg a kamrába pléhfűtőt vagy vaskemencét helyeznek. A ház kétoldalt kontyolt cserépfedéses, széles ereszes, szarufás, torokgerendás tetőszerkezettel készül. A kiállításban a búza és a törökbúza felhasználásának módjaira helyezzük a hangsúlyt, elsősorban a puliszkára, de szeretnénk kitérni más gabonafélékre is, melyek az utóbbi időben kezdenek csak megjelenni a bioételek között. Gondoltunk a napjainkban gyakori lisztérzékenyekre is, és ehhez kapcsolódóik majd az itt berendezendő kiállítás. Fölmerült a 19. század második felében minőségi borairól ismert Kis-Küküllő menti szőlőtermesztés 4 " bemutatása is, ezt azonban a fíloxéravész tönkretette, s csak az 1920-30-as években kezdenek termőre fordulni, amikor a vázas szerkezetű lakóházak építésével már fölhagytak. Az Erdély épületegyüttesen belül a bor még Szilágyság és Moldva területén kap kisebb szerepet, de Erdély kapcsán inkább a pálinka jelentőségét kívánjuk hangsúlyozni, hiszen a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban már több helyen főszerepet kapott a szőlőtermelés, így például a Felföldi mezőváros tájegység a Tokaj-hegyalj ai borvidékhez kötődik. Tartalékmegoldásként továbbra is megfontolandónak tartjuk az 1784-ben épült magyarzsákodi Kedei-kúriát, ahol a kisnemesi életmódnak azt a fázisát lehetne bemutatni az 1930-as évekből, amikor az egykori kisnemesek élete semmiben nem különbözik a parasztokétól. Ezzel a háromszéki kúria kontrasztját teremthetjük meg, amennyiben ott a bemutatás dátuma a 19. század eleje marad. A magyarzsákodi kúria kőből épült, háromhelyiséges épület, bemutatása akkor válik lényegessé, ha Háromszéken nem tudunk eredeti kúriát bontani. Dél-erdélyi szórványmagyarság A dél-erdélyi szórványmagyarság alatt Hunyad, Szeben, Nagyküküllő, Fogaras és Brassó megyék kora középkor óta helyben élő magyarsága értendő. 49 PÉNTEK János az erdélyi nyelvszigetekről tartott előadásában hangsúlyozta, hogy a Maros és mellékfolyóinak (Cserna, Sztrigy) völgyét már a honfoglalástól benépesítette a magyarság, így Hunyad megyében az állandó pusztulás és keveredés ellenére joggal föltételezhető a magyarság folytonossága. Sőt az a valószínűbb, hogy az 21. kép. Lozsádi utcakép. (SZABÓ Imre felvétele, 1908.) Néprajzi Múzeum Fotótára F9278
