Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

23. kép. Téglázóréz. Székely Nemzeti Múzeum nemesi és honorácior rétegnél jelentek meg. A más társadalmi rétegeknél bizonyára egyszerűbb, díszítetlen lehetett a törülköző. A hozománylevelek eléggé stabil eleme volt a búza szárítására használt ponyva, valamint a zsákok, amelyeket a termények tárol asara, malomba szállítására használtak. Elég nehezen áttekinthető a házakban lévő edényállomány. Amennyiben az edények anyagára vonatkozó bejegyzéseket szemléljük, megállapítható, hogy túlsúlyban voltak a faedények a fémekkel szemben. Előbb tekintsük át a fémedényeket, amelyek a háromszéki háztartásokban elterjedtek. Az ismertetések sorát a pálinkafőző üsttel kezdjük. Mivel Háromszéken a szőlő nem termett meg, ezért a pálinka készítése nagy hagyománynak örvendett. A táblázatból is kitetszik, hogy már ebben a periódusban is voltak Háromszéken a pálinkafőzésre specializálódott helységek, amelyekben hagyományosan beletartozott a kelengyébe a pálinkafőző üst. Ilyen övezetnek számított Kézdivásárhely környéke, valamint Papolc környéke. BEN KŐ József, Háromszék híres történésze a Transsylvania Specialis című, 18. századi művében például a kézdivásárhelyiekről kiemeli: „...csaknem minden családanya gabonapálinkát párol; csak kevesen vannak olyanok, akiknek semmilyen párolóedényük nincs, a legtöbbnek azonban kettő vagy több is van, s állandóan használják párolásra. Ezért a rozspálinka szagával (mert ebből szokták főzni, s emiatt a rozst gyakran ugyanolyan áron vásárolják, mint a búzát) sehol sem találkozol gyakrabban, mint itt. A moslékon (németül Spülicht) igen sok disznó hízik, amelyeknek a húsa szinte naponta látható a gazdag piacon."

28 ROEDIGER Lajos önéletírásában szintén foglalkozott a kézdivásárhclyi pálinkafőzéssel. Az 1860-as éveket felidézve beszámol arról, hogy nagyapja a moldvai helységekbe szekerezett a rozsból és kukoricából főzött pálinkával.

29 Tekintettel arra, hogy BENKŐ is kiemeli, hogy a pálinka főzése Kézdivásárhelyen tipikusan női foglalkozás volt, így nem csodálkozhatunk, hogy a pálinkafőző üst bekerült a kelengyékbe. A másfajta üstök szintén elterjedtek voltak. Bizonyára az elemzett periódusunkban az üst lehetett a legelterjedtebb fémedény a különböző háztartásokban. Vasércből vagy rézből készítették. A legtöbb háztartásban főzőedény volt a szerepköre, egyes kelengyék tanúsága szerint viszont külön lúgzóüstöt is használtak. A lapos fémedények közül a lábas, a serpenyő és a palacsintasütő jutott jelentősebb szerephez. A szabadtűzhelyes tüzelőberendezések használatát jelzi az, hogy a lábasoknak ekkor még - egy 1843-as bejegyzés szerint - három lábuk volt. Úgy gyanítjuk, hogy a kászró a láb nélküli edénytípust jelölte, akárcsak napjainkban. Mivel 1843-ban például ugyanaz a leltár tartalmazza a háromlábú lábast és a kászrót, gyanítható, hogy e korszak házaiban elterjedt lehetett a fűtővel ellátott, de szabadtűzhelyes tüzelésre is hasznosítható cserepes.

30 A hús sütésére és a zsír megolvasztására használt serpenyők és lábasok, valamint a nyársak használata a húsfogyasztásnak a táplálkozáskultúrában elfoglalt fontos helyét jelölik. A rézmozsarak - amint a korábbi inventáriumokból is láthatjuk - már a 17. századtól jelen voltak a háromszéki háztartásokban.

31 Funkciójukat csak sejteni lehet: mivel a fűszerek használata nagyon kedvelt volt Erdély-szerte, talán alapfunkciójuk a bors megtörése lehetett. Feltűnően gyakori volt a kelengyékben a tormareszelő. Főként a gyalog- és lovas katonák inven táriumaiban tűnik fel, jelezve a tonna közkedveltségét a táplálkozásban. A faedények közül a kádártermékek és teknőfélék nagy számát figyelhetjük meg. A kádakat elsősorban a káposzta savanyítására és a mosásforrázás lebonyolítására használták. Az alacsonyabb csebrek alapfunkciója szintén a mosás és a víztárolás volt. A katonarend és a kézdivásárhelyi polgárság kelengyéjében megjelenő hordókat főként ecet, ritkábban pálinka tárolására hasznosították.