Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

7. kép. Érc lábas, 19. század, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum kép. Réz lábas, 19. század, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum 9. kép. Réz üst, 19. század, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum jedtek el. Tekintettel arra, hogy a haláleset után a tárgyak jelentős része csak néhány példányban maradt meg, amelyet az elhunyt gyermekei közt nem lehetett igazságosan megosztani, szokássá vált a javak elárverezése, így az örökösök az árverésből befolyt pénzeken osztoztak meg. Bár bizonyos szempontból a testamentumok is fontosak, a lakásberendezési szokások rekonstruálásában ezek kevésbé használhatók. A testamentum általában nem sorolta fel a megközelítően teljes tárgyállományt, ami egy lakásban volt, csupán az értéktárgyakat, amelyeknek a megosztása vitákat indíthatott volna az örökösök közt. Az említett irattípusok felhasználásánál nem árt néhány általános következtetést megfogalmaznunk. Mielőtt a tárgyleltárak kutatásába kezdenénk, és főként mielőtt a tárgylisták alapján próbálkoznánk a házak berendezésével, nem árt megfontolnunk SZILÁGYI Miklós észrevételeit.

17 Először is a tárgyak száma a régmúlt korokban is állandóan változó volt, és tévedés azt hinni, hogy a hagyatéki leltárak foglalják magukba a maximális tárgyszámot, amely egy házon belül létezett. Ha például egy családban több gyermek volt, ezeknek a kiházasítása, férjhez adása előtt látványosan megugrott a tárgyak száma, hiszen ekkor a házban őrizték mindazokat a többlettárgyakat, amelyeket a hozományba szántak. Ha például túl sok szekér szerepel egy ház leltárában, érdemes megvizsgálnunk, nincs-e ekkortájt házasság előtt álló fiú a házban. Úgyszintén ha a konyhai bútorok, vagy az ágyneműk, párnák stb. száma ugrásszerűen nagy, az annak is lehet a jele, hogy férjhez adandó lány van a háznál. A feltűnően szűkös tárgy állomány ezzel szemben annak is lehet a jele, hogy nem sokkal az összeírás előtt kiházasították a szülők gyermekeiket, és így saját tárgykészletük is megcsappant. Ugyanakkor erdélyi viszonylatban föltétlenül figyelembe kell venni azokat a külső tényezőket, amelyek a tárgyállomány alakulására is hatottak: például a tatár betöréseket a korai századokban, a török és a napóleoni háborúkat, amelyek a hadköteles férfiakat elszólították a háztól és amelyek időszakosan például a lószerszámok vagy a fegyverek megcsappanását jelezték. A szárazságok, válságidőszakok szintén hatással voltak a tárgyállomány összetételére. Az igazán ideális állapot szerintem az lenne, ha a levéltárakból egy család több időszakból származó tárgyleltárát sikerülne összegyűjteni. Egyedül ez nyújtana hiteles képet arról, hogy hogyan változott a különböző helyzetekben a vizs-