Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

gált családok tárgyállománya. Ez viszont idealizmus, sajnos. Örömmel kell nyugtáznunk azt is, ha egy inventáriumot sikerül megszereznünk, ritka kegy a sors részéről, ha egy család történetében több időszak tárgylistáit ismerhetjük meg. Még egy kritikai észrevételt szeretnék megfogalmazni. A nyelv állandó alakulása miatt néha egy tárgytípus neve nem ugyanazt jelölte 100-200 évvel ezelőtt, mint napjainkban. Példa erre a háromszéki régi nyelvben használt kar elnevezés, amely 200 esztendővel ezelőtt még termények tárolására használt faládát jelölt, h szekrény is változó jelentésű szó volt. Bár ruhatárolásra használt eszköz volt általában, nem biztos, hogy ugyanazt az egy- vagy kétajtós, magas ruhatartó bútort jelölte, mint napjainkban. Tehát e változások is óvatosságra intenek. Nem szóltam még a legnagyobb nehézségről, ami a régi lakások mai rekonstruálását nehezíti: a leltárok csak ritka esetben írják körül a tárgyak pontos formáját, díszítését. Tehát az inventárium csak a tárgytörténet, díszítőművészet alapos ismerete mellett hasznosítható. Ha például nem tudjuk, hogy milyen volt egy 19. század eleji erdélyi úri bútor, akkor nem rendezhetünk be hiteles úri lakásbelsőt... A lakásberendezés rekonstruálásának lehetőségei egy leltártípus alapján Az elméleti bevezetés után néhány példán keresztül szemléltetem, hogyan is használhatók a tárgyleltárak a különböző társadalmi rétegek lakásberendezési szokásainak rekonstruálásában. Tekintettel arra, hogy leginkább a háromszéki levéltárakban kutattam, ennek a levéltárnak az anyagából próbálok kis esettanulmányt összeállítani. 47 esztendő listáit próbálom e tanulmány keretében értelmezni: az 1801-1848 közti parafernumleveleket Azért választottam ezt az időszakot, mivel ekkorra mind a katonarendű székelyek egy része, mind pedig a Háromszék területén élő nemesek jelentős hányada írásban rögzítette a kelengyéjét. 1848 után már nem jelölik meg a hozománylevelek a férjhez menő lányok társadalmi státusát. Elemzett periódusunkban viszont még jórészt bekerült a hozománylevelekbe, hogy gyalog vagy lovas katona, cívis vagy nemes, esetleg éppen providus (tehát jobbágy vagy zsellér) a menyasszony. így - óvatosan ugyan - de megpróbálhatjuk az életmódbeli különbségeket is felszínre hozni és tudományos elemzés tárgyává 10. kép. Fakupa, 1805, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum tenni. A hozománylevelek ismeretlenebb leltártípusok, eddig a berendezés rekonstruálásában kevesen alkalmazták. Az elemzett félszáz esztendőből 51 parafernumlevél áttanulmányozására nyílott lehetőségem. Itt szeretném megköszönni POZSONY Ferenc volt tanárom segítségét, aki önzetlenül átadta saját gyűjteménye darabjait. Az itt elemzett 51 11. kép. Érc mozsár törőjével. Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum