Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában
zék, a bűnesetekbe vegyült félnek mekkora vagyona van, elégséges-e a javainak a teljes lefoglalása, ki tudják-e ezekből fizetni a keletkezett kárt, vagy pedig a személyi szabadságát is el kell vesztenie érte a bűnösnek. Néhány hónapja látott napvilágot egy elemzés, amely három feltorjai jobbágy 1807-es vagyonát mérte fel ebből a célból.'" Egy olyan tárgyleltár-típusra is szeretném felhívni a figyelmet, amely a magyarországi levéltárakban olyan ritka, mint a fehér holló, Erdély bizonyos övezeteiben viszont bőséges adatokat kínál: a hozomány levelekről van szó. Ennek a leltártípusnak a vizsgálatával egyrészt a nemek, másrészt az életkorok tárgyhasználatát figyelhetjük meg. Tudjuk, hogy erdélyi viszonylatban általában az volt a szokás, hogy az összeházasodáskor a fiú megkapta a maga lakását, házát, a lány pedig a hozományában foglalt bútorokkal rendezte be azt. így a hozománylevelek vizsgálata által megismerhetjük, milyen tárgytípusokkal rendezte be egy fiatal pár a lakását. A fiatalság már a régi korokban is a „modern 1 ' bűvöletében élt. A hozomány nemcsak a szülők anyagi lehetőségeinek a függvénye volt: a fiatal lányok igényeinek a változását is nyomon követhetjük belőle. Ugyanakkor bizonyos normák is kiolvashatók e tárgyleltárokból: melyek azok a tárgyak, amelyek kötelezően kellett, hogy szerepeljenek, illetve melyek azok, amelyeknek fakultatív szerepe volt a hozományon belül. Szóljunk pár szót a hagyatéki leltárokról is. Bár Magyarországon ezeknek az elemzése elterjedtebb, mint erdélyi viszonylatban, ez azzal is magyarázható, hogy vidékünkön ez az irattípus ritkábbnak tűnik, mint Magyarországon. Erdélyben a hagyatéki leltárok az 1850-es években váltak elterjedtebb leltártípusokká, de használatuk ekkor is viszonylag szűk körben honosodott meg, így véleményem szerint a hagyatéki leltárak elemzése nem kecsegtet olyan nagy eredményekkel Erdélyben, mint Magyarországon. Romániai viszonylatban ezeknek a vizsgálata, főleg az 1900 utániaké, az adatvédelmi törvény paragrafusaiba ütközik. A 100 évnél újabb adatokat csak speciális engedéllyel lehet vizsgálni, mivel személyi jogokat sérthetnek. A hagyatéki leltárok mellett Erdélyben egy másik olyan leltártípus jelenlétére is kell számítanunk, amely legtöbbször szintén az elhunytak tárgyállományát méri fel. Az árverésekről, kótyákról van szó. Ezek is a 19. században ter4. kép. Réz gyertyatartó, 19. század eleje, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum 5. kép. Réz gyertyatartó, 19. század eleje, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum 6. kép. Réz gyertyatartó, 19. század eleje, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum
