Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Erdély és a Partium néprajzi kutatásáról
tanszékeinek, egyes múzeumoknak a kutatási akcióit erdélyi terepen, sőt felsorolja, értékeli az erdélyi népismereti témát feldolgozó magyarországi szakdolgozatokat is. MOHAY Tamás korreferátumának a kutatási tematikát elemző része még az anyagi kultúra néprajzi kutatásának eredményeiről is kedvező képet fest, s némileg enyhíti a fentebb kifogásolt aránytalanság érzetét. 16 C/ Merre tovább? A romániai magyar néprajzi kutatást az elmúlt tíz-húsz évben sem hagyták érintetlen a nyugatos észak-európai, majd a kelet-európai országokban is bekövetkező, útkereső viták. Elsősorban az antropológiai irányzatokra, divatos elméletekre, a paradigmaváltás gyakran hangoztatott igényére kell itt utalnunk. Mindezek a KAM programjában is megjelentek, s olykor egyes kolozsvári etnográfusok reflexióját is kiváltották. 17 Mostanáig az erdélyi magyar kutatás ragaszkodott a néprajz tárgyához, saját kutatástörténeti hagyományaihoz. Ez a folytonosság a kutatás tárgyának felfogásában igen becsülendő érték, még akkor is, ha sokan nem így gondolják. Ma már több nyugati, északi országban is felismerték, hogy a diszkontinuitás mekkora károkat, veszteségeket okoz a tudományos közösség számára is. Svédországban az irodalomtörténészek, művészettörténészek sürgetik a folklórkutatás visszaállítását. Németországban is a közönség és a rokon tudományok kifogásolják a szövegfolklór kutatásának lassú elsorvadását. KÓS Károly, NAGY Jenő, FARAGÓ József és NAGY Olga távozása után felvetődik a kérdés, hogy lehetséges és szükséges-e még az erdélyi néphagyomány, a „magyar örökség" további kutatása. Nem lenne-e fontosabb az empirikus kultúrakutatók, a média- és kommunikáció-kutatók módjára Erdély- (de)konstrukciókkal foglalatoskodni? 18 Igaz, hogy DERRJDA már nem él, s a dekonstrukciót szövegelemzésekre, szövegértelmezésre találta ki, de ez a szó és fogalom olyan jól hasznosítható a konzervativizmus, a múlt erői, sőt a nacionalizmus elleni harcban is. Mérlegelés és döntés kérdése. Ahogy a hagyomány és a kulturális örökség fogalmának értelmezése is az. Ezeknek a fogalmaknak az idő ad értelmet. Nem értheti meg az, aki csupán a jelen idősíkjában képes gondolkodni, s elveti a diakron személetet. Meggyőződésem, hogy ahistorizmussal (például strukturalizmus), szimpla jelenkutatással a néprajz sem juthat időt álló eredményekre. A néprajz történeti tudomány, eredményei éppen azért időt állóak, ahogy TALASI mondogatta. A diakron szemléletmód, a távlatos gondolkodás, a történeti forráskutatás az, amire a néprajzi kutatásnak Magyarországon, Erdélyben és másutt is szüksége van. Vállalnunk kell a tárgytörténet alapos kidolgozását, s törekednünk kell az ebben segítő rokon tudományok (régészet, technikatörténet, nyelvtörténet, művészettörténet) eredményeinek ismeretére, alkotó módon történő hasznosítására. Mindezek mellett a történeti etnográfia maga is foglalkozik archivális források feltárásával, közreadásával. A társadalomnéprajz nem elégedhet meg a paraszti társadalom bizonyos intézményeinek, jogszokásainak rendszerező leírásával. Van mondanivalója a társadalom más osztályainak, rétegeinek, csoportjainak kulturális, mentális jellegéről, öröklődő hagyományairól is. A kispolgárság (kézművesek, kereskedők), az ipari munkásság, a városok társadalma kézenfekvő módon a néprajz tárgya, s ezekre a feladatokra az erdélyi kutatásnak is tekintettel kell lennie.' 1 ' Hiba lenne az Európai Unióhoz csatlakozó Romániában és Erdélyben megfeledkezni arról, hogy az uniót legtöbben „a nemzetek Európája"ként fogják fel. Hiba lenne ezzel szembeállítani a „régiók Európája" szlogent, mert mindkét elv érvényesül a szervezet joganyagában és eddigi gyakorlatában. Ezzel szemben a Crispin SHORE által a SIEF 7. kongresszusán vázolt víziótól ma még igen távol áll ez a földrész. 2 " Az etnográfusok tudják, hogy nem a nemzeti szimbólumok, a címer, a zászló, a himnusz teszik a nemzetet. IPOLYI Arnold bölcs intelmét sem felejthetik egy percre sem: „...azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti. " (Talán ezért is ódzkodom a temetők néprajzától, a pompás kripták világától, s az örökös temetésektől.) D/ Néhány javaslat 1. Néprajzi bibliográfia A romániai magyar néprajzi könyvészet ( 1919-1941 ), a Tizenkét év c. kötet írásaihoz kapcsolódó terjedelmes jegyzékek, s egyéb bibliográfiák segítik a tájékozódást. Mégis joggal merül fel egy átfogó néprajzi bibliográfia igénye a romániai magyarság kutatásának megkönnyítése végett. Ennek körülhatárolása időben, térben, tematikában alapos megfontolást kíván. Célszerű lenne a 19. század elejétől napjainkig terjedő 200
