Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Erdély és a Partium néprajzi kutatásáról
esztendő címanyagát felvenni. Lényeges lenne a jó tematikai tagolás, a földrajzi, szerzői nevekkel és tárgyszavakkal történő tartalmi mutatózás. 2. Kéziratos, archív anyagok jegyzéke(i) Romániai és magyarországi kézirattárak, archívumok Erdélyre vonatkozó anyagát felölelő jegyzék(ek). Kiterjedhetne a Széchenyi Könyvtár, a Néprajzi Múzeum, az MTA Könyvtár kézirattárára, az MTA Néprajzi Kutatóintézet adattárára, s más hasonló intézetek gyűjteményeire, a tanszéki archívumokra, szakdolgozatokra. 3. Célzott táj- és népkutatások Kollektív munkára, netán kutatótáborokra és a kutatást lezáró gyűjteményes kötetekre lenne szükség. Az utóbbi évek „tájmonográfiái" (például Mezőség, Havasalja, Homoród mente, Uz völgye) a dialektológiát is gazdagítják. Kérdőívekkel más szakok szakdolgozói is bekapcsolhatók volnának (dialektológusok). Az eddig kevéssé feltárt vidékek néprajzi kutatását lehetne így megcélozni (például Máramaros, Bányaság, Hunyad, Bánság stb.). 4. Áttekintő művek újbóli kiadása SZILÁDY, VISKI, GUNDA, KÓS Károly KOSA László áttekintő, Erdély egészéről és tagozódásáról szóló cikkek közös gyűjteményes kötetét érdemes lenne kiadni. Ezekben a távlatos írásokban Erdély, mint önálló európai kulturális régió, tartomány jelenik meg. Különösen VISKI 1940-ben (DEER József szerkesztésében, és a Történelemi Társulat kiadásában) megjelent cikke példázza a történeti korszakok, stílusok, művelődési áramlatok jelentőségét az erdélyi néphagyományban, tárgyi kultúrvagyonban. Kiváló példa rá a román fatemplomok, mint a gótika lenyomatainak értelmezése, az archaikus román viseletdarabok, illetve a magyar és a szász öltözetek fejlődéstörténetének egybevetése. 5. Erdély európai, közép-európai kapcsolatai VISKI, DORNER Béla és mások főként az erdélyi szászság újkori vallási és gazdasági kapcsolatait taglalják Németország evangélikus tájaival. A kapcsolatháló azonban korábbi és többirányú volt. A katolikus, református, unitárius magyarság is részese volt az európai „véráramnak". Példa rá TONK Sándor műve az erdélyiek középkori peregrinációjáról, BUNTA Magda könyve a habánok erdélyi szerepéről. Számon kell tartani a céhrendszer erdélyi emlékeit, a mesterlegények európai vándorútjait. Lásd erről DOMONKOS Ottó kiváló kötetét. Vagy kéttucat térképvázlaton mutatja be a hazai legények vándorútvonalait, a távoli német ipari központok legényeinek magyar- és erdélyországi származáshelyét, s a hazai legényszállások közép-európai vonzáskörzetét. 21 Gondolni kellene történeti néprajzi konferencia erdélyi rendezésére, melyre levéltáros, technikatörténész, művészettörténész, egyháztörténész stb. előadók is meghívást kapnának Az etnográfusok szakmai kapcsolatainak, látókörének szélesítése elemi érdek. 6. Kézművesség, céhtörténet, háziipar Vannak eredmények, különösen KOVÁCH Géza, BINDER Pál kiváló publikációi, de még több a kutatási feladat. A Magyar Néprajz Kézművesség c. kötete, a DOMONKOS Ottó-NAGYBÁKAY Péter által összeállított Kézmüvesipar-történeti bibliográfia, a különböző mesterségek árszabásaiból az MTA Néprajzi Kutatóintézetében kiadott tucatnyi kötet, s a reájuk építő tanulmányok mutatják az utat. Erdély és a Partium számos városa, az ottani kézművesemlékek, a múzeumok, levéltárak igen sok lehetőséget kínálnak. A terepen, a falvakban fennmaradt ipari létesítmények (vízimalmok, olajütők, ványolók), a népi ipari emlékek számbavétele, dokumentálása szintén hatalmas feladat OZSVÁTH Gábor gazdagon illusztrált cikke megmutatta, hogy az erdélyi épített örökségnek, ipartörténeti emlékeknek mekkora értékét képviselik a máig fennálló vízimalmok. 22 7. Városnéprajz, iparosok, munkások néprajza Kolozsvár „földész" rétegének, a hóstát népének leírására már KOS Károly előtt is több részletkutatás történt. BALOGH István Debrecenről, BÁLINT Sándor Szegedről, SZEREMLEY Samu Hódmezővásárhelyről közölt monográfiái a tradicionális magyar városokat örökítették meg. Még nagyon sok pozitív példát lehetne sorolni. Nyugat- és Észak-Európában a néprajz egyik legerősebb ága a „Stadtforschung". A Magyar Néprajzi Társaság idén alapította meg a „városnéprajzi szakosztály"-t. Érdemes lenne velük összefogva erdélyi, partiumi városok kutatásába fogni. A városkörnyék falvainak, a városba települt falusiaknak a sorsa sem lehet közömbös a néprajzi kutatás számára. Mi lett a Temesvárra települt atyhai közösséggel, mi zajlik ma Ujszentesen Temesvár elővárosi környezetében, tartják-e még hagyományaikat a Zsil-völgyébe