Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál

5. kép. A Szarka nemzetség telkei Külsőrekecsinben III. C4. Csíkfalva Csíkfalva az eddig átnyúló klézsei részcsbirtokok peremén keletkező székelyes csángó település. Régi katolikus templomát 1704-ben építették. Földműves, részben régi szabadparaszti (rezes) hagyományokat ápoló csángó magyarok, részben a közéjük keveredett 18. századi székelyföldi csíki menekültek lakják.

162 A 20. században népessége gyorsan növekszik: 1930-ban 190, 1993-ban 500 a lelkek száma.

163 A faluban ma is sok gyermek születik: több, 13 gyermekes családot számon tartanak. A belterületi helynevek közül a Bukurest és a Borosgödör utalnak családcsoportos településre. A Bukurest Bukurok által lakott helyet jelent. Moldvában a csángók szerint gyakori, hogy egy családnak két neve van, egy oláh és egy magyar. Előbbi a hivatalos nevük. A Bukurok magyar neve a Sándorok. A Sándorok helynév megjelenik Klézsén, a közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Pokolpatakon és Csíkfalván is. A falu lakóinak további gyakori családnevei: Bálint, Dávid, Lőrinc, Markos, Pista, Székely, Szilágyi, Tamás, Varga, valamint a Demse, Imre, László, Duma, Mengheris, Kotyor.

164 Utóbbiak az eddig bemutatott falvakban is előfordultak. A háború után földet osztottak a szegényeknek Velnice loan tábornok birtokából, minden főnek 1000 négyzetmétert. A kiosztott házhelyekről ezt a falurészt Szilistyénék nevezik. Ide telepedett le több Sándor család. Többen is tagadták, hogy lenne olyan törekvés, hogy a családok egymás mellé települjenek. Mégis, a Szilágyi nemzetség két élő nemzedéke számára három szomszédos utcában nyolc lakóház épült az utóbbi 60 évben, egymás szomszédságában A család őse Szilágyi Ferenc kántor (1908-1994), Szilágyi Márton (1860-1947) egyetlen fia volt. Ferencnek volt egy leánytestvére, de az, mint itt szokás, férje, Cäläras János családjához költözött. Szilágyi Ferenc másfél hektárnyi földjét 1 ha. vásárlásával pótolta, s még kapott is hozzá 1,5 ha-t az első földosztáskor. Családja megszaporodása - 13 gyenneke közül heten meghaltak - arra késztette, hogy a földjét az életben maradott 6 gyermeke között felossza. Főként a lakóházról való gondoskodást tartották fontosnak. Az volt az elv, hogy „Mindenki különmenjen az ő életjébe. Mindenkinek legyen egy házacskája." Ezért a szomszéd 9 hektáros földember, a nagygazda Mátyás Illyés telkéből megvettek számukra egy darabocskát. Mátyásék időközben elhaltak, s a kollektivizálás viszonyai közepette lehetővé vált, hogy a megürült Mátyás-telken három fiúk, Gyurka, János és Péter számára is házat építsenek. Máris a törvény előtt felvállalta szülei időskori gondozását és eltemettetését, ezzel jogot formálva azok házára.

165 Mátyás Illyés örököseit a rendszerváltás után elégítették ki. A felnövekvő gyermekeik a szülők Ferenc fia András, háborús veteránként a Szilistyén kapott 1000 m

2 házhelyet. Még nem volt megházasodva, amikor 25 éves korában, 1958-ban a szülők házat építettek neki. Később elkerült Tg. Ocnára, ott szolgált a vasútnál 23 évet. Hazaköltözve, a munkahelyét és szolgálati lakását egyik fia örökölte, és az apa gondjai közé tartozik e fia saját lakóházáról gondoskodni. Két férjhez nem ment lányának (a lányok rendszerint az „emberük után" mennek) szándékszik a saját telkén, a háza előtt tervez ötosztatú lakást építeni. A tervrajzokat azonban pénz hiányában nem tudta kivitelezni, ez ideig csupán egy egyosztatú lakáskára futotta. Testvére, Szilágyi Péter, akinek 13 gyermeke született, a saját telkét három fiával osztotta meg, számukra egy-egy házat építve. így egymás szomszédságában 3 tömbben, 3 utcával is elválasztva két generáció nyolc lakóháza található. Ez nem jelent egyszersmind közös gazdálkodást (6. kép). A csíkfalvi székelyes csángó településen talált példa általános voltát nem sikerült megállapítanom. A Szilágyiak esete arra utal, hogy ez a felvilágosultabb, székely hagyományokkal rendelkező család, a 20. század második felében adódó kedvező lehetőségeket a csoportos település megvalósítására kihasználta. Ám sem náluk, sem az előző példák szereplőinél a gazdasági együttműködés már nem alapfunkciója a nemzetségi házcsoportoknak.