Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál

III. C3. Killsőrekecsin A mintegy 300 éves Szeret menti székely es csángó település, Külsőrekecsin lakossága másodlagos migrációs folyamat eredményeként települt át a tőle északra eső nagy magyar falvakból például Nagypatakról, Bogdánfalából, s Forrófalvából.

158 Egyesek saját, szabadparaszti birtokaikon települhettek meg. így a Kotyorok, Unguru (Kotyor Magda) családja a határ belterülethez közel fekvő, legjobb sík részén, a Kotyorhelym bírja földjét, melynek régebbi kákovai illetőségét a hagyomány is számon tartja. A hely minősége jelzi a tulajdonos módosságát. A családnak 16 m széles surinája, részesbirtoka volt, volt, mely átnyúlt a szomszéd faluig. Ennek máig csak egy részét kapták vissza. Főleg az erdőiket reklamálják. A néhány szabadparaszti birtokot leszámítva,

159 lakói a Cantacuzinok és Sturzák jobbágyai voltak. 1864-ben 264 klekás családnak osztottak földet.

160 A családnevekből képzett utca- és településrésznevek - a faluban alulról fölfelé haladva a Kotyorok-, Balánok-, Szabók-, Kabalások-, Benkék- (Andrikók), Bábák-, Szarkák-, Ambarusok-, Istókok-, Tamások-, Petrasok ulicája, a Csicsók dombja, a Rókáké,

161 - a telkek leszármazottak közti megosztásának szokására utalnak. E nevek jelölhetnek főút menti szakaszokat, így a gazdagabb birtokosok, a Kotyorok és Kabalások esetében, és gyakrabban a keskeny település főutcájából kiágazó nyílt sikátorokat vagy befenekelt végű zsákutcákat. Belterületi helynevek jelzik a közösségi használatú út menti kutak, csorgok készítőinek a nevét: Szabó Márton-, vagy a Szarka János csorgója. Helynevek tartják számon a különböző mezőgazdasági termények feldolgozására vagy tárolására alkalmas objektumokat. Ilyenek: Fejér Józsi-, Kotyor Gyurka-, Malmos Mihály malma, Kósa Péter becse (pincéje), Csurár János, Szarka Gyurka-, Szarka János üstje, illetve Andrikó Anti-, Ádám Péter-, Csikós Gyurka-, Demse Mihály-, Kerekes-, Malmos Mihály-, Szarka Ferenc-, Szarka Márton-, Szarka Józsi-, Szép Antal-, Tankó Todorán János vénicája (pálinkafőző üstje), Kotyor István kocsmája. A külterületi helynevek közül több is vízforrást, (André György csorgója), erdőből irtott szántót (Benke Illésé, a Bulájoké és Szabó Andrisé) nevez meg. Az idegen hangzású személynévi határnevek bojárbirtokok nevei, így a Roznován, a Limbára, a Licsul, akárcsak a Zehere, ahol kút, gyümölcsös, szőlős és szántó is található. A nemzetségi sikátorok és zsákutcák a benne lakók rokonsági foka szerint régebbiek vagy újabbak. Például A Csicsók dombja régebbi településrész lehet, mivel az ott élő Csicsó Mihály, Csicsó János, Csicsó Péter, Csicsó György csak nyámjai egymásnak. Valamikori elődjeik testvérek lehettek, akik a földjükre építkeztek. Fiatalabb, az 1950-es évektől osztódott nemzetségi házcsoportot birtokolnak a Szarkák. Itt ma az ős, majd két fiúgyermeke házhelyén nyolc örökös lakik egymás szomszédságában. A helyek betelvén, a legfiatalabb nemzedéknek már a falu távolabbi pontjain kénytelenek lakást építeni. A nemzetségtagok összeköltözését helyhiány esetén cserével szokás biztosítani. Egymást főleg erdölés, szántás, házépítés esetén segítették (5. kép). Az Istók család őse 11 rúd területet három testvér, József, György és Márton közt osztott fel, ragaszkodva ahhoz az elvhez, hogy „mindenkinek legyen egy jó hordócskája, egy legény se házasodjék meg, míg odájik: s szóba, s ágyad legyen, hova lefekedj... Ne, itt volt nekünk a falunk, ne. (a jelenlegi szobának a felénél) Itt vótszóbacska, ott vót az ágy, s gátá. Errefelé fútt a szél, nem vót semmi. Ügy tódtuk essze pénteket a szombatval. " Külsőrekecsin tehát a 18. században keletkező, egykori részeshagyományú falvakból származó, részben a szabadságát megőrző, részben jobbágysorba süllyedt népességű székelyes csángó falu, melyben a beltelkek örökösök közti megosztása általános szokás. 4. kép. A Róka-Balogok része Nagypatakon