Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Erdély és a Partium néprajzi kutatásáról

mia) kolozsvári Folklór Intézete, a Csíki Székely Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum (közös évkönyvük az Acta) még az etnográfia és a folklorisztika számára sem közömbös intézmények a vizsgált évtizedben. A közlés fontosabb fórumait a Kriza János Társaság teremtette meg: évkönyve 1992 óta, a KJNT Könyvtára, későbbi nevén Kriza Könyvek sorozata - kisebb megszakítással 1994 óta, a KJNT Értesítő az 1990-es évek vége óta szolgálja a romániai magyar néprajzi kutatást. KESZEG Vilmos idézett cikkében megtalálhatók a néprajzi tárgyú művek fontosabb kiadói is. AKriterion, a vásárhelyi Mentor, a szeredai Pro Print és Pallas Akadémia, a szentgyörgyi Bon Ami, az udvarhelyi Erdélyi Gondolat már meglehetősen tagolt olvasói igények, kutatói műhelyek koordinátái között végzik a néprajzi irodalom kiadását.

12 B/ Irányok, műhelyek, tárgykörök Az előbb már említett intézmények és műhelyek révén több központúvá vált a romániai néprajzi kutatás, s az utóbbi másfél évtizedben a kutatási célok, az alkalmazott módszerek tekintetében is differenciálódott. Mindeközben végbement egy előre látható, mégis fájdalmas nemzedékváltás. A vizsgálati terepek, a preferált földrajzi térségek és népcsoportok közül kiemelkedik Moldva és az ottani magyarság körében végzett munka. KESZEG Vilmos joggal állapítja meg, hogy „Egy évtized alatt a legtöbb kutató ezen a vidéken fordult meg, s mennyiségileg is a leggazdagabb irodalom innen készült el."

13 Moldva régebbi kutatói közül töretlen lendülettel folytatta a munkát HALÁSZ Péter, aki már a betakarítás szakaszába érkezett, s az ottani magyarságból is kinevelődtek fiatalabb, szakképzett etnográfusok (NYISZTOR Tinka, JANKU Laura). Az 197080-as években a SZILÁDY-nál még ismeretlen földnek jelölt Mezőség „felfedezése" is bekövetkezett a népköltészet, a zene- és táncfolklór területén, amiben KALLÓS Zoltán, MARTIN György és követőik érdeme elévülhetetlen. GILYEN Nándor népi építészeti kutatásai mutatják, hogy azért az anyagi kultúra témáiban a Mezőségen is sok még a tennivaló. KOS Károly kétkötetes, poszthumusz gyűjteménye, A Mezőség néprajza (2000) után is ezt kell megállapítanunk. Ismét erőre kapott az erdélyi cigányság néprajzi vizsgálata, amit HERRMANN Antal és WLISLOCZKY Henrik hazájában, már csak hagyománytiszteletből is, természetesnek tarthatunk. Nem beszélve az erdélyi cigányság demográfiai robbanásáról, társadalmi jelentőségének folytonos növekedéséről. Szerényebb mértékben, de jó színvonalon folyt a szász hagyományok kutatása, főként POZSONY Ferenc törekvéseinek köszönhetően, aki az erdélyi ciganológia és a moldvai csángó népköltészet, sőt a társadalomnéprajz (szórványok, faluközösségi intézmények, generációk stb.) kutatási területén is jeleskedett.

14 A magyar-román együttélés, kulturális kölcsönhatás, az akkulturáció témaköre kevesebb figyelmet kapott, de abban is vannak pozitív fejlemények. Főként a KAM és egyes magyarországi kutatók preferálták az ún. etnicitás és a nemzeti, etnikai önazonosság, az identitás-választás tárgyköreit, mint politikai szempontból érzékeny területet, s a kutatónak az „értelmezés hatalmát" leginkább megengedő, a dokumentálás és a bizonyítás kényszerét pedig legkevésbé megkövetelő tematikáját. KESZEG szemléje áttekinti a publikációk nagyobb tematikai egységeit is. Súlyponti helyzetben a szövegfolklór, a rítusok, szokások, a népzene, népdal és a népművészet kutatását találta. Ezeket követi a vallási élet, a népi vallásosság, továbbá a népi hiedelmek tárgyköre. Külön csoportba sorolja a népi növényismeret, az etnobotanika, az etnomikológia kutatását. Az anyagi kultúra kategóriáját nem használja, de a mesterség, gazdálkodás, a taplófeldolgozás, tutajozás címszavak alatt összevont tételek csoportja megmutatja ezen kutatások súlytalanságát, elhanyagoltságát. Végül megemlíti a társadalomnéprajz területét, s néhány kiváló történész (EGYED Ákos, IMREH István, PATAKI József) ott hasznosítható munkáit. Etnográfusokat sajnos nem említ...! A nagy gonddal, igényesen összeállított szemle megmutatja a vizsgált bő évtized néprajzi munkálatainak kiugró eredményességét, s a számvetés megkönnyíti a hiányok feltérképezését, elősegíti a továbbhaladás irányának a kijelölését, a sürgősen elvégzendő feladatoknak a meghatározását. KESZEG Vilmos áttekintését és bibliográfiai adattárát is jelentős mértékben - közel 200 címleírással - egészítette ki MOHAY Tamás hozzászólása az említett mű harmadik kötetében.

15 Korreferátuma tartalmazza az Erdély néprajzi kutatását hatékonyan támogató magyarországi alapítványok, kutatás- és oktatásfinanszírozási intézmények, szervezetek, kutatóhelyek szerepét, a magyarországi egyetemen néprajzi