Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál

gyobb anyagot.

117 A belterületi helynevek, különösképpen az utcanevek, gyakorta jeleznek nemzetségi házcsoportokat."

8 A külterületieknél a személynevek kisebb száma, legalábbis HALÁSZ szerint, lehet a település régiségének is a mutatója."

9 Lehetséges, hogy a két forrástípus kölcsönösen kiegészíti egymást. Végül, a begyűlt adatok értelmezéséhez szükséges a településre vonatkozó különböző adattípusok mérlegelése. III. C. A nemzetségi település példái egy recens moldvai tájékozódó gyűjtés fényében 2006 novemberében öt nap alatt öt faluban végeztem tájékozódó gyűjtést, a nemzetségi házcsoportok alakulására nézve. Csak érintőlegesen foglalkoztam a külső határ felosztásának kérdésével. Megfigyeléseimet és az utólagos tájékozódásaimat az alábbiakban foglalom össze: III. Cl. Klézse és kirajzásai Klézse társadalomtörténeti viszonyairól oklevelek tájékoztatnak. Az első viszonylag késői, 1588-ból való írásos dokumentum Klézséről a falu egyik birtokos családját, Klézsei Istvánt és fiait említi.

120 Ez az István 1640-ben 13 aranyért eladta Alsó Klézse határa kaszálóból és méheskertből álló egynegyed részét, öreg András részét Gheorghitä udvarmesternek.

121 Tehát a falu alsó és felső részre tagolódott, a családtagok birtoka pedig részes eredetű és eladható volt. István saját megmaradó része a Szerétig terjedt ki. A klézseiek birtokjogi helyzetéről PETRAS Incze János is megemlékezik: egyenesen a vajdának adózó, szabad jogállású emberek, „kisebb nemesek, rezesek" [...] Birják ... a' meg vétel jogainál fogva »Kiese« határát, mellyhez mint egy 3-4 száz család tart osztozójogot, kiknek tőkéktüli származásuk és osztozó levelük magyar nyelven vagyon irva; de hányadik évig megyén fel, nem tudhatom, úgy a' meg vétel' üdéje is előttem ismeretlen - írja.

122 A birtokeladások és eladományozások következtében Klézse templomon felüli része a Roznovanok és Rosetti bojári birtokává vált és Alexandrina falurész Alecsandrina Cassu

123 kezébe került. Alsó Klézsén: Ionita Cantacuzino, felső Klézsén Sutu, Dobreanu, Scortescu, Budán: Drágoianu bojárok vásároltak birtokokat. A falu Forrófalvával határos földjei a Solcai Monostor birtokába jutottak. Ez utóbbi pereskedésre is alkalmat adott: például 1756-ban Matei Ghica uralkodó megparancsolja Klézsei lányainak, akik begyűjtötték a dézsmát a monostor földjeiről, hogy adják vissza jogos tulajdonosának.

124 1828-ban Alsó-és Felső Klézse részeseinek határperlekedései nyomán a fejedelmi ítélőszék tesz igazságot, megállapítva a határokat.

123 1835-ben hasonló tárgyban Mengheres György Alsó Klézse részeseivel perlekedik a bíróságon, Csurár Andrással állva szemben.

126 1845-ben Kósa Antal és Kósa György régi klézsei részesek feljebbviteli bírósághoz fordulnak, rámutatva, hogy ők e település lakói, régi magyarok és a megfelelő ősiség birtokosai. De Vasile Stürza bíró Pétre Armean segítségével és a területi bíróság támogatását élvezve, egy darabot megkaparint a szabadparaszti birtokból.

127 Hogy az eladományozott birtokrészek lakói az eladományozás által váltak-e jobbágyokká, nem tudjuk. A jobbágyi státusz későbbi bojári és monostori betelepítéssel is kapcsolatos lehet. A Bujdosók naplója (Condica Liuzilor) 1803-ban Klézsén 104 bujdosót, a határon túlról a birtokosok (bojárok és a kolostor) által munkára hozott embert említ.

128 E falu lakói máig számon tartják kétféle, magyar és székely komponensüket. PETRÁS feljegyezte, hogy a két különböző eredetű csoport nem szívesen keveredik.

129 Mégis, a késői székelyföldi betelepülések visszahatottak a nyelvállapotra: Klézse nyelvjárása századelőről

130 a 19. században székelyessé alakult át. A volt jobbágyok és nincstelenek számára 1877-ben (1864-ben) fejenként 3 ha, 1917-ben Vi ha, 1947-ben Vi ha földet osztottak.'

31 A falu lakóinak alapfoglalkozása a földművelés és állattenyésztés. Széles körben elterjedt a szőlőtermesztés. Kisebb mértékű a gyümölcstermesztés és méhészet. A 19. század végén 1430 földműves mellett 14 mesterember - szűcsök, szúrposztó készítők, kovácsok, valamint famegmunkálók: ácsok, bodnárok, kádárok -, 3 iparos és 12 kereskedő élt itt. E faluban egyenes fedelű, pácolt, mértani formákkal díszített hozományos ácsoltládák készültek.

132 Néhány család szalmakalapot készített eladásra.

133 Első látásra is felmerül a kérdés, hogy vajon a fedeles nagykapuk itt is elsősorban szabad vagy módos embereket jeleznek-e. Talán igen, mivel Alsóklézsén ma is jóval több van belőlük, mint a jobbágybirtokú Alexandrinában. Az alsóklézsei részesek a falu bejáratától a templomig terjedő Budán, annak Alsó- és Felső felében éltek. Szervezetükről Petrásra hivatkozva ezt írja MIKECS: „Nyolc »tőkére« ment vissza azok eredete. Fel is