Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál
sorolja azt a 8 törzsököt, melyből a »mai nemzedék 7-ik, 8-ik s némelyiknél 9-ik nemzésen all«: Bőr Pál, (Andoni), alias Benke Péter, Orsik, alias Bodó Mihály, Lőre Pál, Darkó Ferenc, Demeterkó, Pataky Mihály, Zsórát János. Ezek földje mintegy ezer öl széles és tízezer öl hosszú. »Osztozo jogot pedig tartanak hozzá mintegy ezerkétszáz családok származás szerint, mindazáltal pedig mindnyájan közönségesen, ki hol foglalhatott, használják, nem pedig felosztva kinekkinek, s éppen azért most új biztonságot kértek kerületjöktől, hogy ez év elején az egész feloszoljék: a mi ugyan nehéznek látszik." 134 Eszerint tehát a szabadfoglalásos földközösségben használt részesbirtokból az egyéni részeket csak a 19. század első felében mérték ki. Duma András úgy tudja, hogy 1827-ben, Petrás szerint 1845-ben. A részesség emlékét őrzi a Rezescsorgó forrásnév és a Rezesija határnév. 135 Emlékezet szerint egy családra 6 ha föld jutott. 136 Rezesbirtokokként tartják számon a Surinák elnevezésű parcellákat, 137 melyek a klézsei pataktól a 12 km-re fekvő Csíkfaluig nyúltak. Ezeket minőségének megfelelően szántóként, legelőként és kaszálóként is hasznosították. 13 " Például a Dióskút nevű rész „Szántó s erdő, kinek hoty bírta a keze. Akinek simább volt a hele, az kivákta az erdőt. Kinek hegyesebb hely jutott vagy nehezen birta magát, az hagyta meg erdőnek, s használta úgy." 139 A keskeny, hosszúkás, téglalap alakú forma, akárcsak a surina (kötél, szíj stb.) megnevezés, a szakirodalom szerint is jellegzetessége a részesparcelláknak, és talán összefüggésben áll a fordulóeke használatával is. 140 E földek egyéni megmunkálásúak, a földhasználati rendszerek közül a szabályozatlan parlagolást, a 2-4 éves ciklusokban váltakozó szántó-legelőváltó rendszert ismerik, a föld telkesítéssel vagy pedig felégetéssel való termékennyé tételét, a kétnyomásos rendszer Moldvában való jelenlétéről kevés az adat, például 1580-ból, a háromnyomásos egyáltalán nem jutott el ide. 141 A műveléskényszer ismeretlen fogalom, a permanens egymezős rendszer közösségi kontroll alatt áll. Hacsak a Nyomás legelőnév nem annak az emlékét őrzi. 142 Közösségi felügyelet alá Klézsén surinát birtokolnak ma is az Istvánok, a Rókák, a Gergelyek, volt része bennük a Mesterkéknek, valamint Frenku György Diáknak, Száva Györgynek. Utóbbi 2 ha-os területet örökölt, amit felosztott saját maga és gyermekei közt. A részes családoknak erdejük is volt, melyhez később - nyilván a kapitalista időszakban még vásároltak is. Bojárföldeket is béreltek, például a Pálágyiét. Klézse belterületén a nemzetségi házcsoportok nyomai inkább a falu alsó felében figyelhetők meg, bár a székely betelepülésű Tyúkszerből is tudunk ilyenről. „Világos volt - emlékezik gyermekkorára Duma András, - hogy a közel lakó családok rokonok. István Márton, István Gyurka, István Antal a budai részen laktak. Buda környékén, ahol szállnak le a Paláditól, az a rész ott Duma. Ott lakik Duma György, Duma Anti, Duma Péter. Valamennyien, ha nem is testvérek, közös őstől származnak. A Salamon helynév egy utcácskát jelöl 10-15 házzal, itt Salamon nevűek laktak." Hasonló településformára utaló további klézsei személynévi belterületi helynevek: Károlynál, Pálok, Istvánok, Malmosaknál, Ketyéknél (Kati?), Mujziknál, Csernátok, Csürna (?), Butnárok, Benkék, Dömök. m (1. kép) A nemzetségek „mind egybetartottak" - emlékezik Mesterke Borbála - Itt vótak a Mesterkék. [...] Valamikor testvérek vótak. Úgy es körbe vótak ők [...] Mindenkinek a fíú mellette, másik, másik, úgy voltak. Mind családonként. [...] innét a pataktól, ott volt a határ, itt jő ki....A helyek, a földek átalmentek azok a földek Csíkba." Hogy mekkora is volt a katunjuk, nem tudja megmondani, „mert el van osztkocsolva a gyermekének [...] A nagyapám édesapjának vót az a kert, onnat oda ki, hol a diós hát, le az egy emberé volt. Osztán nekie volt három gyermeke, onnat még vettek, azok a gyermekek nagyapámnak adták, s aztán ezt még egy más rokonságtól feltartottuk, nem volt gyermek, nem volt megnősülve, Mesterke Györgyöt, s mindcsak a rokonságból, s akkor odaadta azt a házhelyet nekünk. [...] Volt az embereknek, de a kollektívvel elvették, s tettek házhelyeket. [...] Most bérakták a kollektív idejibe, hol kaptak házhelyet, oda tették be. Most felszórták, most jöttek be ezek a sok egyik-másik. Ki eladta, megszaporodtak a gyermekek, elfordult a világ evvel a kollektívval [...].Itt nagy udvar vót, aztán most a kollektív idején erősen összeszorították, hogy ne legyenek nagy udvarok [...].Aztán elvette az esztát. Osztán most még visszajöttek, most mind demokrácié, s most viszszavette mindenki a részét." A kollektivizálás idején a módosabbakat kitelepítették saját lakóházukból. így került fel a Duma család is a Tyúkszerbe. A valamikori Mesterke ős, akinek a telkét az örökösök közt felosztották, legkevesebb 5 generá-
