Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál
STAHL megállapítja, hogy a részesek korábban, a szabadfoglalásos földközösség keretei közt tetszés szerinti helyen irthattak vagy törhettek fel örökbirtokot, és művelhették azt annak a kimerüléséig. E zárványok (inchisori) bekerítéséhez, - melynek inkább védelmi, mint birtokjogot kifejező funkciója volt - elég volt a faluközösséghez tartozni. Csak a különleges adottságú zárványokért, területekért meginduló, majd a földszűke felléptével azok felosztásáért folyó versengés során vált fontossá az „öregek után járni" (umblare pe bátrani), ősöket keresni, jogcímül és alapfeltételül a földek elosztásához. 84 Az ős szerinte a határ felparcellázásának igénye során keletkező mitológiai lény. Kifejti, hogy a nemzetségi összetartozás tudatosítása nem biológiai, hanem társadalmi tény. Bár a vranceai román családok kirajzó, fiatal tagjai körében megfigyelhetők a nemzetségi házcsoportok, s ezek megelőzik a föld vérségi alapú szisztematikus felosztását, a rokonok egymás mellé telepedésének a moldvai és havasalföldi archaikus pásztorközösségek nem tulajdonítanak jelentőséget mindaddig, míg a földhasználati joghoz elégséges a munkabefektetés (irtás, földfeltörés), valamint a faluközösséghez tartozás. A földhiány felléptekor új jogcímet kell keresniük a föld elosztásához. Ekkor kezdenek ősök után nézni, és a helyet rokon csoportok szerint felosztani, így az abszolút (falusi) földközösség nemzetségi földközösséggé alakul át. 85 17. századi dokumentumok már egyes moldvai falvak határának arányos zserébokre osztásáról vallanak. 8 " A ház zserébjéhez (jirebia casei) ekkor házhely, jobb minőségű szántó, mező és erdő is tartozott. 87 De csak a cerinákaX (szántóföldeket), valamint a kaszálókat osztották fel az „öreget", vagyis az egyik falualapító nemzetség leszármazottját saját őseként kimutatni tudó családok közt." 8 A földméréshez a hatóságok tisztségviselőinek a segítségét kérték, s a zserébek felosztását és adásvételét az uralkodó oklevéllel erősítette meg. 89 Az oszlopokkal kijelölt hosszúkás parcellák a családok további tagolódásának megfelelően eltérő számú kisebb darabra tagolódtak tovább, így, noha az itt érvényben levő osztott örökösödési rendszer kiinduló alapelve az egyenlőség volt, már a kezdet-kezdetén kialakult az egyenlőtlenség. Minél több gyermeke volt ugyanis egy apának, annál kisebb terület jutott egyiküknek-egyiküknek. 90 A földeket a családok egyénileg művelték. 91 Megfelelés mutatható ki a családfák, a házhelyek és a nemzetségi földbirtokok felosztása közt, egyik a másiknak „rovása", mutatója. 92 Részek szerint osztották fel PETRAS szerint a gyümölcsfákat, vagy azok termését is: „Dió, Körtvét és almafák nevezetes nagyságra nőnek és sokáig élnek, gyümölcseiket pedig bőven termik, annyira, hogy több atyafiak, kik őseik után osztozó jogokat tartanak, egy fának gyümölcsébül tetemes mennyiségben részesülnek." 93 A legelőt és erdőt határ többi részét a falusiak földközösségben használták. A részeseknek, szabad jogállásuk ellenére az államnak adózniuk kellett. A rész tehát Moldvában továbbörökíthető birtok, pontosabban bel- és kültelek, szántó- és kaszálóterület, melyhez legelő- és erdőjog, templomi üléshely és temetői sírhely is tartozik. A belterület túlnépesedése esetén a közelben, saját határaikon és birtokaikon belül új falut alapíthattak. A nagyszámú közeli kirajzás Moldvában TUFESCU és STAHL szerint is mindig részes eredetű, mert a részeseknek volt érdekük a saját földjeiken maradniuk, míg a jobbágyok meg is szökhettek uruktól. 94 III. B 1.3.2. A jobbágyfalvak Noha a birtokeladáskor kötelesek voltak először a nemzetségtagoknak felajánlani azt 95 , sok birtok jutott idegen kézre. 96 Saját magukat is eladhatták, 97 sőt, a vajda is elajándékozhatta egyegy falu közös birtokát. Sok faluval történt ez, így többek közt a szintén részes Lujzikalagorral is, mely egyházi, részben kolostori kézre került. 98 A legtöbb egykori részes faluban különböző jogállású lakosok települési viselkedése vizsgálható párhuzamosan, mivel a történelem folyamán sokan elveszítették birtokaikat. A részesek jelentős része jobbágy sorba sülylyedt. „Nem levén sem védelmező pártolójok, sem testi sem lelki erejök a' védelmezésre ugy, valamint törvénykezésre: ősi birtokaikat elveszesztvén, a' hatalmassabb földbirtokosok' jobbágyaivá, idegen földön nem csudálhotni, hogy majd minyájan lettek." „Némelly helyeken annyira robotol tatty ák, hogy lehető szorgalmuk mellett adójok 's uri munkájjokon kivül nagy gondba kerül mindennapi élelmüket meg szerezni." 99 „...az országos terhekben való munkákban közöttük és a' moldvai jobbágyok között semmi különbség nem tetetik a' kormánynál, p. o. az adó fizetésben, az utak' csinálásában, s a más haza' szükségeire teendő munkákban." It,(l „Földes Urak ... igen csekély kedvezést mutatnak munkás magyar jobbágyaikhoz." 101
