Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál
földnek, falu nyilá«-nak nevezték." 20 A falusi földközösség Magyarországon a 18. században bomlott fel. A nemzetségi szervezet néphagyományban megőrződött emlékeiről egyetlen magyar néprajzi tanulmány íródott, KÓS Károly tollából, mely a Hunyad megyei Rákösd példáját dolgozza fel. 21 Rákösd nemesi eredetű falu, melynek lakói egy falualapító őstől és hat fiától, nemzetétől eredeztetik magukat. A falu eredetmondája és a mai nemzetségi rangsor közti különbség a nemzetségek életében idők során beállt változásokból, és a helyi jogszokások szerinti megítélésből levezethető. A falu erdejének Nyilasok megnevezése a közösségi birtoklás formájára utal. A falu belterületének településszerkezete a nemzetségi rangsort tükrözi: az alsóbb, tágasabb részén telepedtek meg az „első" nemzetségek, fennebb a fiatalabb testvérektől származók és a csatlakozó nemzetségek. Ugyanez felismerhető a templomi ülésrendben is. A templom körül elhelyezkedő, nemzetségek szerint fordított sorrendben felparcellázott temető a családi kapcsolatok tükörképe. Az erdei nyilak ágankénti közös birtoklásának az. 1906-os tagosítás vetett véget, de a szántónyilak már a 15. században, az intenzívvé váló gabonatermesztő földműveléssel családi birtokká váltak. A közösségi érdekeket a gazdasági rendtartás (vetéskapuk állítása, a határ legeltetésre való felszabadítása stb.) szabályozta. Az örökösödési szabályok a nemzetségi vagyon megőrződéséről gondoskodtak: a kihaló ágak birtoka visszaszállt a nemzetségre. Egészében a nemzetségi szervezet védelmi funkciót töltött be, és a kapitalizálódással veszítette el jelentőségét. III. Nemzetségi település a moldvai magyaroknál Dolgozatomban a moldvai csángó falvak nemzetségi házcsoportjaival, azok gazdasági hátterével és kialakulási körülményeivel foglalkozom. KÓS Károly székelyföldi párhuzamok „formai, lényegi és tartalmi egyezése" alapján azt állítja, hogy közvetlen (genetikus) erdélyi, s azon belül székelyföldi kapcsolataiknak köszönhetik létüket, vagyis az onnan áttelepült magyar lakosság hozta magával e mintát. 22 CIUBOTARU, Ion H. kijelenti, hogy a románoktól vették át, avagy még inkább, megléte a csángók román etnikai hovatartozásának egyik bizonyítéka. 23 Mennyiben és miben menti át egy áttelepülő népesség az otthonról hozott mintát? A település szerkezetének kialakítását mennyiben gátolják vagy idézik elő a helyi történelmi-társadalmi feltételek? Mi történik akkor, ha nincs (régi) minta, de van lehetőség a kialakulására? Milyen kiterjedtségű ez a településforma a csángóknál? Milyen közösségi formák és normák, jogszokások állnak a hátterében? E kérdésekről szeretnék gondolkodni, ha kimerítően megválaszolni őket nem is tudom. III. A. Eddigi leírások A moldvai csángók településnéprajzi kérdéseit LÜKŐ Gábor 24 és KÓS Károly érinti. Utóbbi sok fontos megfigyelését összegzi is. Mindketten felvetik e települések kialakulási korának kérdését. LÜKŐ a településhálózat sűrűségéből és a helységeknek a hegyek kapui, az utak elágazásai mentén, illetve a folyók torkolata melletti kulcshelyzetéből e táji-etnikai csoport korai, legkésőbben a moldvai románokkal egy időbeni betelepedésére következtet. 25 . KÓS szerint e sűrűség a sokáig lakatlan vizenyős terület - a Szeretmenti Mezőség - „későbbi" meghódításával van összefüggésben. Azzal érvel, hogy a románok által jórészt foglalt Tatros és Tázló mentén a magyar falvak ritkábbak, az Ojtoz és Úz völgyére betelepülő székelyek is a lakatlan területeken próbáltak szerencsét. KÓS megkülönböztet régebbi és újabb településeket. Ezek „jellege tükröződik a falvak térkiképzésében, utcahálózatában is." Másfelől, a betelepülés módja szerint, zárt és nyílt falvakról beszél. A régi, zárt falvak egyik csoportja régebben, önálló, vérségi alapon szerveződő és birtokközösségben élő csoportok egyszerre való betelepedésével jött létre: ilyen szerinte Onyest, Szabófalva, Somoska, Klézse. Onyesten a tökéhez (nemzetség) tartozó családok nagyjából a község egyazon utcájában találhatók. A fiatalabb zárt falvak, az újfaluk vagy szilistyék újabban, hatalmi - földesúri, majd a földosztás után állami - telepítések, átköltöztetések eredményeként alakultak ki: ezek mindig soros-utcás jellegűek, a mérnökök szabályosan cövekelték ki bennük az egyforma, 10 rudas szalagtelkeket. A szegénység, otthagyva a régi faluban bordéjját, a lapályos mezőn az utca mentén szabályosan sorakozó telkeken, az utcasorba építette föl házát (például Újfalu-Balcescu). 2 '' „A régi és újabb zárt települések a központból a szélek felé rajzanak ki. Bár az új telepítésű falvaknál is előfordul, hogy az utódok a telkeket az
