Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál

délyi fejedelemség vasércbányái munkaerő-szükségletével, illetve az azért kapott kiváltságokkal." Nemzetségi házcsoportok jellemzik a kusza halmazfaluból halmazzá sűrűsödött hátszegi Klopotivát is:

12 e falu lakói közt több nemes volt. A kusza halmazfalvak többnyire kiváltságos határőrvidéken jöttek létre, s gyakorta nemzetségi alapon szerveződtek. Magyar, illetve román állami határőrségi előjogok valószínűsíthetők a Kelemen-havasi, Szamos-Lápos vidéki, valamint a havasalföldi és moldvai szubkárpáti övezet kusza halmazfalvak esetén. Utóbbiak körzetében helyezkednek el a szabadparaszti mosneni és razes (részes) falvak.

11 Jobbágyfalvakban is keletkezhettek olyan körülmények, melyek közt a telkeket a leszármazottak közt feloszthatták. így a Börzsöny északnyugati vidékén elhelyezkedő Mohákban, ahol az 1770-es úrbéri rendelet, valamint az 1830-as évektől 1880-as évekig elhúzódó határrendezés és tagosítás következtében megszilárduló telekrendszer lehetővé tette, hogy a 19. század végén a nagycsaládrendszerben gazdálkodó volt jobbágyok telkein, újabb és újabb házak hozzátoldásával tekintélyes hosszúságú épületsorok, ún. hoszszúfolyások alakuljanak ki.

14 A kapitalizmusban a jogi korlátok teljesen megszűntek, aki elégséges birtokot tudott szerezni, megoszthatta azt a családtagjaival. II. Település és társadalom A nemzetségi település, mint a falu bel- és külterülete genealógiai hivatkozású birtoklási formája, végső soron a nemzetségi szervezetig visszavezethető, de többszörösen módosult településforma, mely a változó társadalmi és jogviszonyokkal áll összefüggésben. A nemzetségi szervezet a magyarság elődeinek az e. 3. évezred - ie. I. évezred között volt a kizárólagos társadalomszerveződési formája, mely a későbbi törzsi formációban mint kisebb társadalmi egység játszott szerepet, és a feudális állam megalapításával nagyrészt felbomlott. Ismérvei a közös őstől való leszármazás ideológiája, a valós vagy fiktív vérségi kötelék szerinti önszerveződés, közös nemzetségi név használata, megegyezés alapján birtokfelosztás, saját jogszolgáltatás, illetve bíráskodás, közös vallási kultuszhely és temető.

15 A feudalizmusban a nemzetségi szervezet bizonyos elemei csak egyes társadalmi és etnikai csoportoknál maradtak fenn. így a nemeseknél, valamint a kollektív nemességet élvező székelyeknél. A nemzetségi jogszolgáltatás és birtokfelosztás a magyar nemesség egyik része, a honalapítók leszármazottai rangjának és birtoklásának képezte a feudalizmusban az alapját. A nemesség másik része ugyanezt későbbi középkori királyi adományként (donatio) nyerte. A honfoglalók az ország területét nemzetségek szerint felosztva szállták meg. Az egyes nemzetségek külön területét, szállását (descensus), annak külsőségeit, a szántókat, szőlőket, réteket, legelőket, erdőket, halastavakat és nádasokat az ugyanazon tanyához (praedium) vagy községhez (villa) tartozók közösen, közös tulajdonként, nemzetségi földközösségben használták, csak a házhely, a belsőség (mansio, sessio) képezett egyéni birtokot. Idővel „a nemzetségi táborok a családfők állal képezett ágak szerint, állandó használat, művelés és bekerítés alapján felosztva, az első foglalás (possessio primae occupationis) címén családi, majd egyéni birtokokká alakultak.

16 A székely jog veleszületett nemzetségi jog, „amit a székely nem csak szülőföldjén élvezett, ... hanem magával vitte, ha máshová költözött is."

17 Az erdélyi székelyek a 16. századig a nemzetségi társadalomszerkezetet is megőrizték: hat nemre, nemenként négy ágra oszlottak, s a 24 ág felváltva viselte a katonai és polgári tisztségeket. A székely kiváltságok közé tartozott a királyi adó alóli mentesség (csupán ünnepi ajándékkal tartoztak), az autonómia, mely széles körű, a maguk számára alkotott rendtartáson nyugodó belső önkormányzatot engedett.

18 A birtoklási forma már korábban megváltozott. A székely törzsek, nemek és ágak eleinte közösen birtokolták a földet, a faluközösségek létrejöttével pedig a kisebb közösség rendelkezik egyre inkább a földdel. A földművelésre való áttérést követően a nemzetségi földközösség helyébe a falvak szerinti földközösség lépett. A faluközösség (latinul communitas villae) intézménye a feudális rendben gyökerezik. Lényege a falu lakosságának a földesúri és az államhatalommal szembeni belső, demokratikus képviselete, gazdasági-társadalmi funkcióinak

1

" ellátása a falugyűlés, falutörvények, határozatok és tisztségviselők közreműködésével. A falusi földközösségben a falu földbirtokát közösen bírták, melyből a legelők és erdők közösek maradtak, míg a mívelés céljából kiválasztott területeket évenként, vagy nagyobb időközökben felosztották a falu lakosai között. A felosztás sorshúzással, nyílvonással történt, az ilyen földet »nyil-