Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A KISALFÖLDI LAKÓHÁZ TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

észak-burgenlandi lakosság házai szintén tornác, illetve folyosó nélküliek voltak. A konyhák, kamrák bejárata előtt sokhelyütt a Kisalföldön megszokott boltozatokat, gádorokat lehetett találni. A publikált fényképek szerint, elsősorban a konzolos boltozatúak voltak kedveltek. Ez azonban magyar és szlovák községekben is előfordult, ha nem is olyan nagy számban. Ha a melléképületeket, különösen a pajtákat is bevontuk volna vizsgálatainkba (amire nem nyílt lehetőség), még kétségtelenebbé vált volna az észak-burgenlandi, bécsi-medencei lakóháztípus és népi építkezési gyakorlat, valamint a kisalföldi lakóháztípus részletekig bontható azonossága. Különösen az újabb elemek vonatkozásában a kölcsönös népi érintkezés jelentős szerepét kell hangsúlyoznunk. A Bécsi-medence, Észak-Burgenland lakóházfejlődésével kapcsolatosan azonban kronológiai eligazodásunkat megnehezítette a középkor ásatási anyag hiánya. A Bécsi-medence építkezésének háztörténeti jelentősége egyébként hasonló volt a vele azonos típusú magyar alföldi házvidék jelentőségéhez, hiszen köztudott a füstösház szívós jelenléte a délebbi területsávban, az Alpok területén. A Kisalföld magyar nyelvterületen kívüli, északnyugati peremterülete, valamint a Kis-Kárpátok északi előterének szlovák népi építkezése J. VYDRA és kortársai 1925-1926-ban megjelent, albumszerű munkáiból volt áttekinthető.

134 VYDRA könyvének új kiadása - jó részében felfrissített képanyaggal -, 1958-ban jelent meg.

140 Sona SVECOVA és Stefan MRUSKOVIC készítettek érdeklődési körünkbe vágó tanulmányokat, s a Jan MJARTAN által szerkesztett tanulmánykötet számára összefoglalást.

141 SVECOVA 1963-ban megjelent tanulmánya Délnyugat-Szlovákia tüzelőszerkezeteit foglalta össze.

142 1965. évi tanulmányutam alkalmából Pozsonyból elutaztam a magyar nyelvterület és a KisKárpátok közötti terület szlovák falvaiba. Mind az irodalom, mind tapasztalataim alapján világos kép bontakozott ki. Az alföldi jellegű területek népi építkezése teljesen azonos típust követ, a magyar lakosság házaihoz hasonló szerkezetű, formájú épületeket emelt a szlovákság Pozsony és Nyitra megyében. Soros alaprajzi kapcsolású házakat készítettek. Nagygazda családok, mezővárosok, kisvárosok területén pedig a keresztszárnyas lakóházak is gyakran előfordultak. A magyar szóhasználattal rokon „krizny dorn" kifejezéssel jelölték ezeket. A típus művelődéstörténetileg is fontos emléke KUPETZKY János festőművész Bazinban 1667-ben épült, máig álló szülőháza. E típus kialakulásának az elzártabb peremtáji területeken több emléke maradt fenn, ahogy arra már utaltunk. Horvátguróban, Bolerázon megörökítettek olyan keresztszárnyas épületeket, melyek oldalszárnya két oldalról beépítetlen szín volt (302-303. kép). Lehetséges, hogy a típus e vidék középkori, három nemzetiségű városkáiban alakult ki, amint azt Sona SVECOVA is feltételezte. A lakóházak konyhai bejárásúak, tüzelőszerkezeteik kívülről fűtősek voltak, szemes, tál alakú csempés kályhákat használtak, melyek helyett később rakott tűzhelyeket alkalmaztak. A konyhák oldalpadkás szabadtűzhelyűek és szabadkéményesek voltak. Pozsony környékén, a város közvetlen szomszédságában egyes példányaik máig megőrződtek a középső főzőpadkás konyhákban. A falszerkezetek (tégla, nyerstégla, csömpölyeg, sárfal, vert fal) széles variációs lehetőségeket mutattak. A falba, vagy a fal mellé állított tartóoszlopokon nyugvó tetőszék sem volt ritka. Amint korábban már utaltunk reá, a Vág völgyében is gyakori volt egy-egy körzetben a kívülfűtős, tál alakú csempékből összeállított kemence-kályha. A szlovák néprajzi irodalom ugyan nem sokat foglalkozott velük, így regisztrálásuk annál is inkább fontos, mivel nagy a valószínűsége, hogy ezek használata szintén késő középkori eredetű. Azok a lakóházak azonban, amelyekben ezeket használták, egyéb vonatkozásban nem voltak kapcsolhatók területünk építkezéséhez. A felsőgarami városszéli, mezővárosi környezetben szintén előfordultak ilyen tüzelők, azonban a ház egyéb jellemzői itt is elkülönítették a szigetszerűen előforduló típust.

143 A fentebb tárgyalt lakóházak mind a Kárpátok mögött, mind a belső oldalon, tornác nélküliek voltak. A mezővárosokban, kisvárosokban máig sokfelé lehetett látni az ajtó előtti boltozatokat. Az előbb említett KUPETZKYféle lakóházon is volt „gádor". Sajátságos, hogy terepmunkánk során több archaikus épületet találtunk a városok, mezővároskák külső övezeteiben, mint faluhelyen. Különösen sok volt az átalakult épület a keresztszárnyas lakóházak esetében. A szlovák falvak alföldi típusú lakóházai rendkívül hasonlítottak a kisalföldi, belséibb területek magyar falusi lakóházaihoz. Megle-