Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)
ÉPÜLETSZERKEZETI ELEMEK
nyokat a világháború végén, vagy az ötvenes évek elején, mindenütt lebontották. Viszonylagos kései eltűnésüket jelzi, hogy gyűjtéseink során szinte majd' minden szabadkéményes konyhában fellelhetők voltak a kályhaszájak, amelyeket legtöbbször csak a szoba felől tapasztottak be. A kályhák szája négyzetes, másfél-két arasznyi szélességű nyílás volt, amit használat idején font vesszővázra tapasztott sár „tévő"-vel zártak el. A füstjáratként a kályhaszáj szélességének megfelelő, párhuzamos oldalú, ferde síkú, 5-15 cm mély árkot képeztek ki a falban, a konyha felőli oldalon (233. kép). A kályhának feltehetően volt egy, az itt leírtaknál egyszerűbb, szintén kívülfűtős formája. GÖNYEI Sándor a Kisalfölddel szomszédos délkeleti területekről közölte rekonstrukciós rajzát. 100 Utóbb pedig TÓTH János közölte Szőny község egyik idevonatkozó tüzelőszerkezetének rajzát (Kossuth utca 27. sz.).' ( " Ezek a kályhák, vagy kályhaszemes kemencék koporsófedél alakúak voltak. Téglalap alakú padkára épültek. Oldalaik enyhén domborodva befelé dőltek. A végük vagy függőleges, vagy szintén befelé dőlő volt. A szőnyi kályha négy sor csempéből állt, melyet kissé ritkásan, vastagabb sárfalba ágyaztak. A csempék kötésben voltak befalazva. A kályha keskeny homlokoldala négy, három, kettő, egy ritmusú kötésben álló függőleges csempéből állott. Alul a padka koronát kitöltve 120 centiméter, felül pedig 40 centiméter széles volt. Hosszát a rajzvázlat szerint 120 centiméterre lehet becsülni. A padka alul, mindkét oldalon 10-10 centiméterrel beljebb csatlakozott a padlóhoz. A padka ferde síkja lehetővé tette, hogy szorosan a kályha mellé lehetett állni (234. kép). GÖNYEY Sándor és TÓTH János rajzai, adatai alapján megismert kályhákkal azonos formájú kemencék álltak a Kisalföldön, például Martoson is, ahol ezeknek VARGHA László több változatát fényképekkel, rajzokkal dokumentálta. A Vág menti szlovák nyelvterület hagyományosan kívülfűtős kályhát használó tüzelőszerkezetei és az előbbiek analógiája alapján, egy feltételezésünket kell megemlítenünk. A mondott szlovák vidék lakóházaiban kívülfűtős, tál alakú csempékből összeállított kályhák voltak. Míg a szőnyi kályha esetében a tál alakú csempe alakjából adódó boltozási lehetőséget felfelé használták ki, a szlovák falvak kályhaépítői mind felfelé, mind oldalirányban boltozottan rakták a kályhacsempéket, így nagyjából olyan gömbfelületet tudtak létrehozni, amely megfelelt annak a képzeletbeli gömbnek, amit a tálak száj- és fenékperemét érintő síkok metszéspontjából, mint középpontból, a tálak sarkait befoglalva szerkeszteni lehetséges lenne. Ezek a gömbkályhák lapos boglyára emlékeztettek. Ugyanúgy padkán állottak, mint a többi társuk. 102 Voltak kifejezetten csonka kúp alakú, tál alakú csempéből rakott kívülfűtős kályhák is szlovák falvakban, amelyek szintén közel állanak a mai alföldi kemencékhez. Tudjuk viszont, hogy a korábbi boglyakemencék nem annyira csonkakúp alakúak, mint gömbfelületűek voltak. Nem lehet kizártnak tartani, hogy ez a forma és építési szerkezet előfordulhatott a középkori Magyarország belső területein. Hipotézisként felvetem, hogy alkalmas példái lehettek a később oly széles körben elterjedő boglya alakú sárkemencéknek, ahogy a szőnyi kályha és a Komárom környéki sárkemencék között az alaki rokonság nyilvánvaló. A szőnyi kályha, vagy csempés kemence azért is figyelemreméltó, mert az egyes csempék láthatólag nem érintkeznek egymással, rétegbe, vázba vannak beágyazva, egymástól viszonylag széles sáv választja el őket. A Kisalföld falvaiban két, kívülről fűtött sárkemence típus fordult elő. Az egyik, a fekvőkemencének nevezhető Szőnyből és Martosról ismert típus, a másik fennálló, szögletes kemence GÖNYEY Sándor híradásából ismert, magunk Bana községben fényképeztük 1960-ban ,,ü (235-236. kép). A fekvőkemencék építésére vonatkozóan VARGHA László végzett kutatásokat, részletes rajzokat és fényképeket készített. Az általa 1938-1942 között vizsgált objektumok egy részét 1967 decemberében még magam is láthattam. Azóta TÓTH János Szőnyből is közölte egynek a rajzvázlatát, sajnos helytelen beállításban, mint a nyugat-magyarországi ház emlékét mutatta be. 104 A martosi kemence sövény, vagy karóvázra tapasztott, vert sárból készült. Külső felületét gondosan megdolgozták, az élek mentét vastagabb tapasztás csíkokkal díszítették, a felső csúcsban agyagtapasztásból - többnyire levélmotívumos - díszt készítettek. A kemencetestet tartó padka szélesebb lehetett, mint a hőpalást, de voltak padka nélküliek is. (A kemencét itt is falóca vette körül.) Általában nagyméretűek voltak, egy-két méter hosszúak, 1-1,5 méter szélesek. E kemencéknek a szoba
