Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

ÉPÜLETSZERKEZETI ELEMEK

Bakó Ferenc az 1950-es években örökítette meg. Az előszínek egykor népszerű típusának maradványaiként lehet a kiskamrás házakat értékelnünk, amint arra már fentebb tettünk is utalást.

97 A tetőszékek jelentős csoportját alkották mind az északi, mind a déli peremterületen a felső csonkakontyos tetők. Kapuvártól délre, nyugatra a deszkaoromzatos lakóházak hagyományosan csonkakontyos tetőszékűek voltak (212-213. kép). A Csallóköztől északra Mátyusfölde lakossága Szenétől Vágsellyéig szintén felső csonkakontyos kiképzésű tetővel fedett lakóházakat épített (214. kép). E csoport néprajzi szakirodalmunkban még nem szerepelt. Pozsonyeperjesen, Vágsellyén figyelhettem meg két ilyen épületet. A vágsellyeit műemlékké nyilvánították, s a turócszentmártoni szabadtéri néprajzi múzeumba kívánták átszállítani, addig is helyreállították, konzerválták a helyszínen. Sajátos, hogy e ház ágasfás, szelemenes és emellett felső csonkakontyos. A Kisalföld déli területeiről ilyet nem találtunk. Ott mindegyik csonkakontyos fedélszék ollóágasos, vendégszelemenes tartószerkezetű volt. A vágsellyei házat mestergerendájának felirata: „ALFÖLDI FERENC 1831 [esetleg 1851] MACKI ANNA' datálta, amit sajnos az épület helyreállításakor, 1962-ben eltávolítottak. (A mestergerendát vizsgálódásom idején, 1967 decemberében az udvaron a hó és a jég alól kapartam ki!) A Mátyusföld ezen községeiben gyakori cseréptetős, falazott oromzatú, felső csonkakontyos ház is, mint az eredeti helyi forma módosult változata érdemes figyelmünkre. Az északi terület csonkakontyos oromzatait jellemzi az oromzat széldeszkáit vízszintesen összekötő tartóléc. A deszkaoromzatos, felső csonkakontyos lakóházak száma a Szlovákia területéhez tartozó magyar községekben is nagyon megcsappant (215. kép). A nád drágasága miatt már nem volt érdemes felújítani azokat. A falazott oromzatú, felső csonkakontyos házak a jómódú gazdaréteg, mezővárosi polgárok, iparosok tulajdonában voltak, de akadtak nagygazda házak is a deszkaoromzatosok közt. Pozsonyeperjesen is ilyet láttunk romladozó állapotban, festett deszkázattal. A déli területrész felső csonkakontyos oromzatait az jellemzi, hogy felső részük erősen, csuklyaszerűen előreugrik, aljuk a lakóház falához sokkal közelebb áll. Azt a hatást keltik. mintha előredőlnének (216. kép). Azon a területen fordulnak elő, ahol már más vonatkozásban is - udvari bejáratú szobák, konyhaalaprajz, kemence stb. - sajátosan eltérő jegyeket mutattunk be. A felső csonkakontyos „előredőlő" tetőforma egyébként Sopron megye határán túl dél felé, Vasban is követhető. A Sopron megyei parasztház nyugat-dunántúli kapcsolatait jelzi az oromzat is. E típust irodalmunk meglehetősen gazdagon dokumentálta, ezért részletesebben nem kívánjuk most érinteni.

98 Meg kell említeni, hogy éppen ezeknek a házaknak fogyott a száma legrohamosabban az utóbbi 20-25 évben. Ma csak a falusi szegénység egy része, illetve az idős nemzedék tart ki mellette. Megemlíthető még, hogy mind zsúpos, mind pedig nádas héjazattál készült. Az utóbbi negyven esztendőben új példánya nem készülhetett, csak régieket találtunk. Elterjedési területén a módosabb gazdák nyolcvanszáz éve falazott oromzatú házakat építettek. A sík deszkaoromzatos lakóházak voltak a 20. század eleji kisalföldi falukép meghatározói. Készültek ilyenek sövény oromfallal is, ezek részben tapasztottak voltak, de előfordult nádoromzat is. Gyűjtéseim során csupán egyetlen nádoromzatot találtam Bősárkányban, ez is roncsolt állapotú volt. Agasfás épületeknél minden szál deszkát az ágasfa belső oldalához rögzítettek, másik végüket pedig az épület falán elhelyezett gerendához. Az egyes deszkaszálak így a tető oldalaival párhuzamosak, ferdék voltak, oldalról felfelé a deszkák hossza fokozatosan nőtt. Ilyenkor a deszkázat közepén egy széles, függőleges deszkalap volt kívülről felszegezve. Az ilyen homlokzaton két deszkán kör, vagy szív alakú nyílást vágtak. Az ollóágasos tetőszerkezet mellett a deszkaoromzat mindig függőleges, párhuzamosan állított deszkázattal készült. Másodlagosan előfordultak ferde szálirányú deszkázatok, ha az ágast utólag eltávolították. A függőleges szálazású deszkázaton gyakran (különösen a Tóközben) ajtó nyílott, amin át létrán lehetett a padlásra jutni. Két-három fűrészelt kör, négyszög, lekerekített felső részű téglányalakú ablakocska volt vágva. Az oromzat az alsó szélénél általában széles vízvetőhöz csatlakozott. Ez többnyire egy-két deszkából állt, amit alulról fűrészelt idomú konzolok támasztottak. Komárom, Nyitra megyében ezek a vízvetők különösen szélesek voltak, ott zsindellyel borították be (217-218. kép). Az oromzat deszká-