Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

ÉPÜLETSZERKEZETI ELEMEK

súak voltak. Tapasztalatunk szerint a 19. század végén mestergerendás födémeket már nem készítettek, akkora a keresztgerendás födémszerkezet vált az új épületeknél általánossá. Az 1910-es évektől pedig egyre gyakoribbá váltak a vakolt síkfödémek. A mestergerendás szerkezet a konzervatív életvitel jelzőjévé vált. Noha a mestergerendás födém a 19. század derekáig általános volt, anyagi, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül minden réteg használta, kidolgozásban, díszítettségben sokféle változata élt, amelyeket szociális szinthez lehet kötni. A legszegényebb réteg házában mind a mestergerenda, mind a keresztgerendázat kidolgozatlan, hevenyészett volt. Míg a jobb anyagi viszonyok között élők mindig faragott, szögletesre bárdolt gerendákat használtak, az előbb említetteknél gömbfát alkalmaztak, csak éppen hogy a görcsösebb szakaszokat kiegyengették. Mind a deszkázatban, mind a keresztgerendák között előfordultak görbülten beépített darabok. A kisebb földbirtokos, hajdani földes zsellér családok épületeinél már gondos megmunkálású födémeket találhatunk, legfeljebb díszítettségük lehetett egyszerűbb. A vagyoni szint emelkedtével gazdagodott a födémen, elsősorban a mestergerendán alkalmazott díszítés, a legjobb minőségű anyagot építették be. A korai épületeken a födémgerendázatban egyszerű vésett, mélyített díszek voltak, ácsrozettával, vésett rajzzal (167. kép). Később, a 18. század végén, 19. század elején megjelent a domborfaragás. A 19. század közepén a gerendák faragásait színesen festették is (168. kép). Legvégül kialakult a faragás nélküli, virágosán festett díszítés. Ez azonban már nem tudott igazán meggyökerezni. Naturalisztikus, sematikus virágdíszeit kisebb tehetségű, ecsethez nem szokott kezű ácsok pingálták. A deszkák, gerendák éleit, széleit profilgyaluval dolgozták meg. A korai 18. századi darabok díszeiben sok továbbélő, későközépkori gótikus, reneszánsz részlet volt megfigyelhető. A 18. század vége felé egyre gyakrabban jelennek meg a barokkos elemek. Az anyagi helyzet és a gerendázat feliratozása között is határozott összefüggés van. Szegény házaknál az egy-két rozetta és az építés évszáma mellett az építtető nevének kezdőbetűi vannak feltüntetve. Módosabb háztartásokban az építtető teljes nevét és az „Isten segedelméből" formulát vésették fel. Eleinte a felirat csak az utcai ablak és az udvari ablak közötti világosabb gerendafelületet töltötte ki, később az egész gerendát beborította. Néha szentek nevét vésték fel, oltalomkérés szándékával, illetve az építtető családfő neve mellé rótták a felesége nevét is. A gerendán a felirat mindig az ablakok felőli oldalon volt. Díszítés ugyanide, és a gerenda alsó felületére került. Kivételesen előfordult festett dísz a keresztgerendákon is. Két faluban, Lipóton és Banán találtam meg a korábban feltehetően általános deszkázatfestés nyomát. Mindkét helyen az utcai és az udvari ablakok tengelyének metszéspontjában széles levél- és virágkoszorút festettek a födém deszkázatára. Lefényképezni sajnos nem tudtam ezeket, mivel mindkét helyen már erősen tönkrementek, megpenészedtek a födémek. Ezzel az úgynevezett „szent sarkot" építészetileg is hangsúlyozták. A keresztgerendás födémeken is előfordultak feliratok, díszítések. Ezek mérete eleve szerényebb, korlátozottabb volt, mivel az itt alkalmazott gerendák kisebb keresztmetszetűek lévén, csak keskeny felületet kínáltak a díszítésre. Általánosan az udvari ablak után következő valamelyik gerenda belső felületét feliratozták és díszítették. így az a sarokban, az asztalnál ülők számára jól látható és jól olvasható volt. Mind a mestergerendás, mind a keresztgerendás födém készülhetett fenyő- és/vagy keményfa - többnyire tölgy - felhasználásával. Mindkét esetben előfordult, hogy fehérre súrolták, de gyakoribb volt, hogy viaszolták, amitől meleg, barna színt kapott. Újabban porfestékkel is lefestették egy-egy esetben. A fafödémek alkalmazása középkori eredetű. Valószínűleg már a 15. században eljutott a falusi házba. Feltételezhető, hogy a kívülről fűtött kályhával együtt kerülhetett a magyar, s egyben a kisalföldi parasztság hajlékába. Területünkről a győri káptalan tulajdonában levő fürdőház mestergerendájával kapcsolatban fizettek fél forintot.

94 A legutóbbi évek műemléki feltáró és helyreállító munkája nyomán Sopron középkori külvárosából került elő a kisalföldi parasztházakban szerte elterjedt, 18. századi, vésett, ékrovásos födémgerendákhoz hasonló. A polgári divat változatával a soproni gerendás födémet stukatúrral takarták el.

95 A mestergerendás, faragott, festett fafödémet nemesi, polgári, paraszti építtetők egyaránt alkalmazták. A szerkezettel a díszítésmód is bekerült a parasztság világába. A födémszerkezetek tanulmányozása ma az egyik legtanulsá-