Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

LAKÓÉPÜLETEK

lyek füstjének elvezetése megoldva. Az alaprajzi beosztásról szólva is megkülönböztethetünk két típust: osztott és osztatlan konyhát. A közelmúltig a különbségek sok tekintetben összemosódtak, de világosan megfigyelhető ma is, hogy a különféle konyhatípusok között az utóbbi szempont szerint területi elkülönülés van. Az úgynevezett osztatlan konyhák Sopron megyében, Dél-Komáromban voltak megfigyelhetők. E konyhák megközelítették a kisebb szoba nagyságát. Formájuk nagyjából négyzetes volt. Füsttelenítésükre korábban sövény, később boltozott téglakéményt alkalmaztak. Primitívebb formában a kémény a szokásostól eltérően nem töltötte ki a konyha teljes szélességét és a konyha középtengelyéig sem mindig ért el. Ezek a kémények a konyha alapterületének kevesebb, mint felét foglalták el. Itt a kémény a lakószoba felőli sarokhoz igazodott, hogy a kályha füstjét elvezethesse. A kenyérsütő kemencét a kémény aljában helyezték el, kissé oldalt, a kémény középpontjához igazodva. A hátsó oldalával a konyha hátsó falához épített kemence asztalszerű, három oldalról szabadon körüljárható volt. Sütőfelülete a padlószinthez közel, főzőfelülete a tetején helyezkedett el. A kémény konyhabelsőbe eső sarkát szabadon álló faoszloppal támasztották alá. Az ilyen konyha vizsgálataink során már ritkaságszámba ment. Szoba-konyha, vagy szoba-konyha-kamra beosztású, szerényebb igényű, szűkösebb anyagi viszonyok között élő parasztoknál fordult elő. Ezek az épületek más vonatkozásában is archaikusak voltak, feltehetően 18. századiak, a bejárat itt is a szobába a konyhán át vezetett. Meg kell jegyezni, hogy a fentiekben említett udvari bejárású szobák házaiban is az itt említett nagyobb méretű konyhákat találtuk meg. A fejlődés haladottabb fokán a konyha egész hátsó felét lefedő kéményt fontak sövényből, vagy falaztak téglából. Ilyenkor a konyha középtengelyében a két válaszfal mellett két tartópillért falaztak a kémény terhének viselésére. A konyha itt világosan két félre oszlott: a belső kéményaljára - így nevezte a paraszti nyelvhasználat is -, és a külső előtér, étkező, munkahely funkciójú pitvarra, „pitarra". Ezekben a konyhákban az előbbiekben említett asztalszerű kemence a helyiség közepére került (75-77. kép). Padlószinthez közeli belső felületén sütöttek, tetején főztek. Gyakori volt, hogy a kemence környékét az előtérhez képest 15-20 centiméteres padkával töltötték ki. Ezek a három oldalról körüljárható kemencék is a konyha hátsó falához voltak építve. Az oldalsó válaszfalak mentén padkát nem építettek. Legfeljebb a bennük levő kályhaszájak előtt volt ritkán egy-egy kis konzol (78. kép). A kemencék nagy méretük miatt szinte a konyha középtengelyéig értek. Miután a középtengelyben álló fali pillérek a megosztottságot nem hangsúlyozták, a konyha alaprajzában U-alakú teret alkotott. A konyha két, funkcionálisan elkülönülő térfelét építészetileg nem hangsúlyozták. A Kisalföld központi területein, Győr, Mosón, Komárom, Pozsony történeti megyékben ezzel szemben a konyhák beosztása, kialakítása sok tekintetben eltérő volt. A konyhák az előzőkhöz viszonyítva kis méretűek. Az alaprajzuk téglány alakú, vagyis a ház hossztengelye irányában keskenyebb. A konyhát élesen két részre osztják a konyha középtengelyében épített válaszfalak, amelyek jobbrólbalról az oldalfalból ugranak ki, elöl alacsonyan fekvő gerendával, vagy boltozattal vannak összekötve. A konyha két térfele között így - különösen a régebbi, 1850 előtt épült konyháknál - nagyon hangsúlyozott elkülönítést teremtettek. Kései, 20. századi eseteket ismerünk, amikor ezekben a szűk nyílásokban a füstös, kémény alatti rész fokozottabb elkülönítésére ajtót is felszereltek. Ez a válaszfal segít elviselni a kémény súlyát. Itt is gyakori a sövénykémény, de nem ritkák a gondosan boltozott téglakémények sem (79-81. kép). Ezekben a konyhákban a főzés a kéményaljában a két oldalsó fal mellett történt oldalpadkákon, „pocikokon" (82-83. kép). Ide nyíltak a szobabeli kályhák, vagy kemencék szájai. A sarkokban „katlanok", „kohók", főzéshez, nagyobb mennyiségű víz melegítéséhez falazott üstházakat álltak (84. kép). A régi háztartások elmaradhatatlan tartozéka, a kenyérsütő kemence a konyha haránttengelyében, az ajtóval szemben, a lakóház hátsó, szomszéd felőli falán kívülre épült, a konyhában csak a szája volt, előtte kisebb padkával (85-91. kép). Az újabb kori átalakulás fejleményeként a kívülre épített kemencétől jobbra-balra építették meg a konyhai rakott tűzhelyeket. A szomszéd portájára kilógó kemencéket a szobai kályhák megszűnésével a hátsó szoba-konyha közötti válaszfal mellé, vagy magába a válaszfalba építették, vagy éppen csak a kemence