Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

LAKÓÉPÜLETEK

dalági rokonok közös házban lakása felszámolódóban volt. Egyes esetekben a bontást eleve azért végzik el, hogy elejét vegyék idegenek betelepedésének. Korábban, 100 évvel ezelőtt e típus jelenlétével mindenütt lehetett számolni a Kisalföldön, mezővárosokban gyakori, kisvárosokban jellegzetes volt. PÁLOS Ede kivételével, sajnálatosan, nem foglalkozott vele kutatásunk. Debrecen, s még néhány alföldi település ismeretében arra következtethetünk, hogy e típus a nagyalföldi parasztság körében is előfordult, noha a kutatás nem tartotta érdemesnek leírásukat. Részben abban is láthatjuk ennek magyarázatát, hogy a házak a nagyalföldi mezővárosokban olyan gazdacsaládok használatára épültek, ahol az 1870-1880-as évektől kezdve erőteljesen megindult a hagyományos életmód felszámolása. E házak estek legelébb a kibontakozó eklektikus, majd szecessziós pallérépítés áldozatául, ha már nem épültek át a klasszicizmus behatolása idején. Az éppen ezzel párhuzamosan kialakuló néprajztudomány pedig az archaikusabb, népibb formákat kereste, szinte teljesen egyoldalúan. Csak a mezővárosi, városi parasztélet emlékeit kutatók vettek számba egy-két, tárgyunkhoz közelálló megoldású épületet/

2 Pedig a ma már nagyon megfogyatkozott, átalakult emlékanyag alapján is világosan lehet látni, hogy a két területen nagyjából azonosan zajló fejlődésben azonos elvek alapján felépülő házakat alkalmaztak (Szentes, Hódmezővásárhely, Nagykörös, Kecskemét példájára hivatkozhatom). Kutatásaim során különös előszeretettel foglalkoztam e lakóházakkal. Erre az késztetett, hogy a Kisalföldön sok ilyen archaikus, átalakítás nélküli, vagy kevéssé átalakított „keresztház" volt még gyűjtésünk idején. Egyes településeken, így Börcsön, Markotabödögén, Fehértón feltűnően sok volt még belőlük (58-63. kép). Fokozta érdeklődésemet az is, hogy a Pálos Ede által publikált legrégibb, 17. századi épület is ebbe a típusba tartozott. (Magát az épületet csak teljesen átalakított állapotban találtam meg Börcs községben, de PÁLOS adatait még a ház egykori, átalakítás előtti lakói is hitelesítették.)

83 1958-ban és a következő években 1962-ig számos, típusunkhoz tartozó épületet mértünk fel, s azóta is foglalkoztam feldolgozásukkal. E munkában különösen Mendele Ferenc volt nagy segítségemre. A típus 17. századi, fentebb említett adatán kívül számos, 18. századi példánnyal van képviselve. De ismerünk 19. századi épületeket is. Több variánsa ismert, amit részben az emlékanyag átépítettsége magyaráz, részben pedig az, hogy a meglevő, soros alaprajzú épület adottságait figyelembe véve nyilvánvalóan bővítés révén keletkeztek. Példa erre Markotabödöge község egyik lakóháza, ahol az utcára merőleges lakószoba mestergerendája a 18. század húszas éveiből való volt, a másik, az utcával párhuzamos pedig az ötvenes években készült, jelezvén az épületrész késeiségét (64. kép). Az alábbi variációk fordulnak elő: a. ) A lakóház az utcavonalra teljesen egy síkban kiépül, az épület bejárata az udvar felől van. Az utcai homlokzaton nem jelzi semmi a két épületszárny létét. Az alaprajz szoba-konyha-szoba vagy kamra-kamra-istálló (esetleg többször ismétlődve)-pajta vagy szín. Ilyenkor az egyik szoba és a konyha biztosan az utcai homlokzatra kerül, de van arra is példa, hogy a második szoba és az utána következő kamra is ott foglal helyet. E típusra mestergerendával datáltan 18. századból ismerünk példát Faradról (1792). Több példánya van a győrújvárosi Áchim András (Öreg) utcában is, ahol a győri parasztság a szálláskertek felszámolása után megtelepedett (65. kép). b. ) A második variáció esetén a lakóépület hasonlóan van elhelyezve, azonban az épületnek közvetlenül az utcára is és az udvarra is van ajtaja. Ez az ajtó vagy a ház konyhájába vezet, mind az utcáról, mind az udvarról, vagy egy közlekedőtérbe nyílik. Ezen át lehet az udvarra, de az utcával párhuzamosan elhelyezett lakószobába is jutni. Ilyenkor a konyha az utcai tengelyre merőleges épített szárnyban van. így az alaprajzi kapcsolás az alábbiak szerinti két megoldásban alakulhat: 1) az utca tengelyével párhuzamosan: szoba-konyha-az utcatengelyre merőlegesen szoba vagy kamra-istálló(k)-szín-házvégi pajta 2) az utca tengelyével párhuzamosan: szoba-előtér az utcatengelyre merőlegesen-szoba-konyha-kamraistálló stb.