Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

LAKÓÉPÜLETEK

A szoba-konyha megoldású keresztházra például hozhatom Püski községet, a szoba-előtér-szoba kapcsolásra pedig Halászi község utolsó ilyen, vizsgálataink óta lebontott épületét kell megemlítenem (66-68. kép), c.) A harmadik variáció esetén a lakóház utcára merőleges szárnya az utcával párhuzamos szárny elé ugrik kb. másfél méterrel. Ez a gyakori megoldás sajátságosan előnyös, éppen ezért kedveltebb az előbbieknél, mivel a kijjebb épült lakószobát sarkos elrendezésben lehet használni, kis ablakot vágnak a rövidebb épületszárny ereszalja felé. További előnye, hogy az előtér udvari kijárata közvetlenül az utcára merőlegesen épített szárny konyhaajtaja mellé kerül, vagy akár az előtérből lehet a konyhába ajtót vágni. Egyébként ennél az épülettípusnál is előfordul, hogy az utcáról nyíló helyiség konyha, s belőle közelíthetők meg mind az utcával párhuzamosan, mind az utcára merőlegesen épített szobák. Természetesen az ilyen konyhának van az udvar felé is kijárata. Mind korábban, mind az új átalakításoknál előfordult, hogy a két épületszárny csatlakozásánál kialakuló ereszaljszerű részt tornácszerűen képezték ki. Az ilyen házak ereszalja kedvenc társalgási helye volt a falubelieknek, hiszen szélvédett, esővédett, száraz helyek. E típusra számos példát sorolhatunk fel Börcs, Markotabödöge, Fehértó községekből (69-70. kép). Mind a b.), mind a c.) pontban részletezett alaprajzi variánsoknál említettük, hogy a két épületszárny közötti kapcsolódásnál részben előteret találunk. Ezek a kétségtelen közlekedési funkció mellett más rendeltetést is betöltenek, nevezetesen a bennük felépített kémény oldja meg az utcával párhuzamosan épített lakószoba füsttelenítését, s miután területünkön a kívülről fűtött kályhák voltak divatosak, a kályhafűtést is az előtérből oldották meg. Találtunk az előtérben négy kőlábra épített szabadkéményt, de a falba beépített kaminos kémény is előfordult. Az előbbi esetben az előtér négyzetes, csarnokszerű volt, az utóbbi esetben pedig az előteret folyosószerűen képezték ki. Tanulságos, hogy két konyhával felépített házat ebben a típusban nem találtunk, a második konyha csak szekunder fejleményként épült, ha két idegen család került tartósan egy fedél alá (PÜSKI). Vizsgálataink idején mindenütt már csak egy kis család, vagy esetleg mellettük a helyi tanács által betelepített idegen lakta az épületeket, kivéve egy esetet, amikor is Markotabödögén az egyik házban két fivér családjával lakta az épületet, de mindenütt emlékeztek még arra, hogy valamikor több nemzedék, vagy közvetlen oldalági rokonok laktak együtt, s használták az épületet közös konyhával. A nagycsaládú, paraszti família épülettípusa volt ez a háztípus. Erre engednek következtetni azok az adatok, amelyeket Kis János evangélikus püspök szülőházáról tudunk. Neves reformkori írónk rábaszentandrási szülőházának rajza reánk maradt. Közli a BEÖTHY-FÉLE irodalomtörténet is

84 (71. kép). A Kis család a Csallóközből költözött vallási türelmetlenség elől a Kisalföld déli részére. Kedvező anyagi helyzetükre jellemző, hogy földesuruktól megváltották magukat. Kis János emlékirataiból tudjuk, hogy apja a testvérével közösen gazdálkodott és együtt is lakott, egy fedél alatt élve a nagyszülőkkel.

85 A szülőház rajza jól elemezhető, annak ellenére, hogy kissé sematikus, egyes részleteiben romantikus ízű. A ház részben ágasfás, szelemenes tetőszékű, visszaugratott oldalszárnyú keresztház. Jellegzetes, hogy mind ennek, mind a szomszédos háznak közvetlenül az utcára nyíló ajtaja van. Világosan látszik, hogy a szülőház ajtaja a két épületszárny kapcsolódásában áll. Az oldalszárnyra vonatkozóan mást nem mondhatunk, mivel azon ablak nem látható. Érthető izgalommal kerestem fel Rábaszentandrás községet, hogy az esetleg átalakított formában meglévő épületen részletesebb vizsgálatokat végezhessek, azonban nem éppen tanulság nélkül, az eredeti telken két teljesen új, úgynevezett bővített soros alaprajzú lakóházat találtam, s az egyiken márványtábla emlékeztetett a költőre. A kisebb családokra bomlás felszámolta ebben az esetben is, mint másutt, a kényelmetlenné vált építészeti kereteket. A teljes lebontások mellett gyakori volt az épület részleges átalakítása. Az utcára vezető ajtókat gyakran befalazták, akár konyhába, akár folyosószerű előtérre nyíltak is azok. Vizsgálataink idején általános volt az épületek hosszanti szárnyának részleges bontása is. Siettette ezt az a tény, hogy ezek a házak leginkább nagyon jómódú gazdáké voltak, akiknek