Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

LAKÓÉPÜLETEK

zak, hasonlóan Bezenyén is, ahol talán 18. századi morvaországi eredetű telepesek éltek. Meg kell jegyezni, hogy az első ilyen jellegű épület, amelyet a néprajzi kutatás hitelesen regisztrált, a 17. századból származott. (Részletesen szólunk róla még, a megfelelő fejezetben.) Az ilyen házak az együttlakó és közösen gazdálkodó, többnemzedékes nagycsaládok tipikus épületei voltak, s amikor a szétköltözés bekövetkezett, felszámolódásuk meggyorsult. Ez az oka, hogy számuk ma lényegesen kevesebb, mint amilyen régente lehetett. Hangsúlyozni kell, hogy kisvárosaink, mezővárosaink, Kisalföld-szerte ezt a beépítési módot alkalmazták. Sajnálatos, hogy sem a várostörténeti, sem a településföldrajzi, sem a néprajzi irodalom nem foglalkozott jelentőségéhez mérten e kérdéssel. E jelenség tüzetes vizsgálata a városi, mezővárosi elemek falubeli elterjedéséhez, parasztságunk korai polgárosulási tendenciáinak megismeréséhez vezethetett volna el. Következetesen meg kell változatnunk a korábbi néprajzi gyakorlatot, amikor is az egyszerű, primitív formák elemzésére szűkítették a kutatást. A morfológiai munka is csak a teljességre törekvés mellett, az összetettebb, fejlettebb formák regisztrálásával, értelmezésével adhat megnyugtató eredményeket. Kutatásaink során következetesen igyekeztünk regisztrálni a paraszti életmód, közelebbről az építkezés azon jelenségeit, amelyek ugyan nem nevezhetők általánosaknak, de a hagyományos életmód átlagmegoldásaihoz képest a fejlődés tradicionális keretek közötti lehetőségeit képviselték, amelyek szélesebb elterjedését csak a mostoha társadalmi fejlődés akadályozta meg. Az utcavonalra épített lakóházak is a fejlődésnek ilyen előremutató, de csak kevéssé alkalmazott variánsai voltak. Minden ízükben megfeleltek a helyileg alkalmazott szerkezeti, formai kritériumoknak, de egyben az újítást is magukban hordozták. A lakóházak alaprajzi elemzésénél még vissza fogunk térni ehhez a kérdéshez, mivel tanulságos lesz az utcavonalra épített házakkal együtt járó alaprajzi elrendezés variánsainak megismerése. LAKÓÉPÜLETEK Az alaprajzi elrendezés Egyes szerzők kétségbe vonták annak a korábbi kutatások során kialakult fokozott érdeklődésnek a jogosultságát, amellyel a néprajzi, településföldrajzi vizsgálatok a lakóházak alaprajzi rendszerét elemezték, bár újabb, megfelelőbb, általánosan alkalmazható rendszerezési elvet nem tudtak nyújtani. Részben az elméleti irodalom újabb összefogó eredményei, részben a magunk terepmunkája a hagyományosabb felfogás helyességéről győzött meg. Világossá vált, hogy az alaprajz rendszere történetileg meghatározottan alakult ki, s lett elterjedési területén általánossá. Benne jutnak kifejezésre a közösség építési technikájának anyagi, szellemi meghatározói; messzemenően kifejezi az építtető családi, társadalmi, gazdasági igényeit és helyzetét. A lakóház alaprajzi típusa összetett módon az egész közösség belső életének, fejlődésének hatása alatt alakul ki, a benne formáló erők hű kifejezője. A háznak, mint a család lakó- és munkaterének morfológiai megismerése az építészeti vonatkozásokon túl egyszersmind lehetőséget teremt a társadalom belsőbb, rejtettebb összefüggéseinek feltárására. Véleményünk szerint az alaprajzi kutatások súlyának éppen az előbbiek miatt a jövőben növekednie kell. Az alaprajzi vizsgálatok értékét az előbbi elméleti jellegű megfontolás mellett gyakorlati tények is igazolják. Az alaprajzi típusok rendkívül egységes elterjedést mutatnak. A változatok pontosan elhatárolható táji csoportokban, vagy pontosan meghatározható szociális-gazdasági helyzetekben fordulhatnak elő. így az egyes felbukkanó variánsok sokszor azonnal értelmezhetővé, érthetővé válnak. Szinte kísérleti úton győződhet meg a terepen dolgozó gyűjtő is az alaprajzi rendszer „forrásértékéről", szabályosságairól. Az előbbieket messzemenően igazolják a kisalföldi lakóházak vizsgálatai is. A Kisalföld területén az alaprajzi típus rendkívül egységes. Számos, az alaptípusból