Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

LAKÓÉPÜLETEK

fejlődött, szervesen kialakult variáció fordul ugyan elő, ezekkel kapcsolatosan azonban mint később látni lehet -, mindig fellelhető a kialakulást- alkalmazást kiváltó közvetlen ok. A típusok részletezése előtt hangsúlyozni kell, hogy vidékünkön, különösen a központi, belső területeken, a soros, egymás mögé épített, egyvégtében elhelyezett alaprajzi kapcsolás volt a legutóbbi időkig általános. Az összetettebb alaprajzi együttesek is e szisztéma alapján kialakított részekre bonthatók. A kisalföldi parasztság lakóházában is - miként a Nagyalföldön -, a szoba-konyha-kamra hármas, konyhai bejáratú alapsejt az általános. Ehhez kapcsolódnak más kiegészítő elemek, vagy ezek ismétlődnek az adott család szükségletei szerint. A kutatót e helyen is, de különösen az osztályozásnál zavarja, hogy nincsenek alaprajzi variánsokra jól alkalmazható terminusai. Azok, amelyeket korábban magam is használtam, nehézkesnek látszanak, mégis tovább kell használnunk, részben javított formában. Az egyszerű soros alaprajzú házak Mint fentebb említettük, a kisalföldi parasztság lakóházában a helyiségek soros elrendezésben, egyvégtében voltak megépítve. Ennek a típusnak legegyszerűbb formája a szobakonyha-kamra beosztás. A házba egyetlen bejárat vezetett, a konyha ajtaja. A konyha előteréből nyílt a két másik helyiség. Ez a típus az önálló gazdálkodást nem folytató, földterülettel nem rendelkező falusi szegénység lakóháztípusa volt (46-47. kép). Néhol, népesebb családoknál előfordult második szoba is. Ezekben a háztartásokban számosállatot nem tartottak, tehát istállóra, kocsiszínre, pajtára nem volt szükség. Sokszor a kamra is hiányzott. Ebben az esetben a konyha mérete valamivel nagyobb volt, egyben a főző- és tároló helye is volt a háznak. Az ilyen házak falvankénti előfordulása nem nagy. Néhány azonban előfordul minden községben. Gyakorta a zsellérházak között a lakóutcákban van a helyük. Számuk az 1950-es évektől kezdve rohamosan fogyott, mivel az egyszerű alaprajz együtt járt az átlagon aluli méretezéssel, építési anyagokban, építési szerkezetekben pedig a hagyományos keretek között elérhető legegyszerűbb, legolcsóbb megoldásokat alkalmazták. Példaként említjük Ásvány község egyik házsorát, ahol 1960-ban még egymás mellett sorakoztak az ilyen egyszerű, soros alaprajzú házak, legtöbbjük azonban már lakatlanul állott. A málló tapasztás alatt kitetszett, hogy mind favázas, nádfalazatú. Acsalag község utolsó szoba-konyha beosztású lakóháza ágasfás, szelemenes volt. S mint ilyen, tetőszerkezetében is utolsó falubeli képviselője az egykor vidékünket általánosan jellemző tetőmegoldásnak. A bővített (nyújtott) soros alaprajzú házak A kisalföldi paraszti hajlék általánosan jellemző sajátossága, hogy a szigorúan vett emberi javak védelmét szolgáló helyiségek mellett a gazdasági működést szolgáló helyiségek, épületrészek is együtt, egy alaprajzi egységet alkotnak. Ezt az együvé tartozást hangsúlyozza az is, hogy az egész épületen egy fedélszéket találunk, úgyszólván kivétel nélkül. Az előzőekben leírt lakórészhez, vagy annak többszörös megismétlődéséhez csatlakoznak egyvégtében, sorban a kamrák, istállók, színek, pajták, s ezek mind-mind a lakórésszel egy fedél alá épültek. A német szakirodalomban leírt „Langhaus" típus ez. Bővített vagy nyújtott soros alaprajznak lehetne neveznünk (48-50. kép). E típus alaprajzi kapcsolása a következő sémákban mutatható be: Első változat: szoba-konyha (pitvar vagy előtér, közlekedő és kéményalja)-kamra- istálló (esetleg külön a lovaknak és a marháknak)szín (vagy helyette házvégi pajta) Második változat: szoba-konyha (kéményalja-pitvar)-szoba-kamra-takarmányos kamra vagy keverő-istálló(k)-szín (vagy házvégi pajta) (51. kép). Harmadik változat: szoba-konyha-kamra vagy a szoba- konyha-szoba-kamra lakóegységet többszörösen (kétszer, háromszor vagy négyszer) egymás végiében megépítve, egységes tetőszék alá foglalva-istállók-színek-pajták. Tudnunk kell, hogy e típust az önálló gazdálkodást folytató, számosállatot is tartó zsellér és paraszt lakosság használta. Több család együtt lakása esetén a szoba-konyha (esetleg kamra) kapcsolású egység egymást követve akár négyszer is megismétlődhet. Van példa arra, hogy a család igénye szerint változtatták a beosztást, a kapcsolási sorrendet. Az eredetileg egy háztartásban élő nagycsalád, família szoba-konyha-kamra beosztású