Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

36. kép. Napsugárdíszes oromzatú tanya (MFMT 17079) mányokra, ízlésvilágra alapozott település-rekonstrukció szép példájával találkozhatunk. Az a változatosság, amely az egységes szerkesztési elvek betartásával, néhány alapmotívum felhasználásával, azok sorrendjének hozzáértő variálása révén keletkezett, arra enged következtetni, hogy a lakosság ismerte, és szívesen alkalmazta a mérnökök által felkínált díszítményeket. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a napsugárdíszes házoromzatok nem csupán az árvízi újjáépítés során szigorúan ellenőrzött belterületen fordultak és fordulnak elő máig, hanem a város kiterjedt tanyavilágában is (36-37. kép) A jelenleg Szegedhez tartozó, a nagyárvíz által nem vagy kevésbé érintett, szomszédos, utóbb csatolt községekben szintén szép számmal marad fönn napjainkig a motívum. Az előzmények ismeretében joggal föltételezhetjük, hogy a nagyárvíz utáni rekonstrukció Szegeden és közvetlen környékén fölélesztett egy, már korábban a fűrészelt deszka37. kép. Tanya Röszke és Domaszék határán; 2000 k. (FODOR Ferenc felvétele) oromzatok között széles körben alkalmazott díszítményt. Ennek következtében Szeged aktív stílus-kisugárzási góccá vált a Bánság, de a Duna-Tisza köze más tájai felé is. Áttekintve a motívum térben és időben való, szűkebb és tágabb fennmaradását - a teljességre törekvés igénye nélkül -, egyértelműen megállapítható, hogy az Alföldön szorosan kötődik a Maros és a Tisza révén építőfával, deszkával bőven ellátott területekhez. Az építkezésre vízi úton szállított fa szabadalmáról kaphatunk hírt II. Lajos 1516. évi védleveléből, amely „a Tiszán és Maroson saját háznak felépítésére fákat szállító Szegediek" megadóztatását tilalmazza.

38 Nem csupán a Maroson, hanem a többi, Erdély felől beömlő folyón is érkezett a Kárpátok fája. így a Kőrös tiszai torkolatában fekvő Csongrád város építői ugyancsak bővében voltak a faanyagnak mindaddig, amíg a Kárpátok és az Alföld közé nem húztak határt. Ezzel magyarázható, hogy az 1939. évi bécsi döntést követően - többek között - napsugárdíszítést is alkalmaztak az ONCSA-program révén épülő házaknál. Ismeretes tény, hogy e program keretében a telep megvalósítása során szintén típusterveket használtak, akárcsak Szeged újjáépítésénél.

39 Figyelemre méltó, hogy JANKÓ János a millenniumi magyar falu kiállításán Szegvárról - „a csongrádmegyei építkezési modor" bemutatására - egy nádfödelű, szabadtornácos, napsugárdíszes oromzatú lakóházat választott ki.

40 Makón és az őt körülvevő, Maros menti településeken is jelentős számban épültek házak napsugárdíszes oromzattal. Szegedtől délre, a Tisza mentén Szentmihályon, Röszkén (37. kép), lejjebb a mai Bánságban (Majdan - 38. kép, Zenta) és a Bácskában szintén (Bácskatopolya - 39. kép, Szabadka) találkozhatunk ezen díszítménnyel. A 18. században Szeged határából, a Budai országút mentén kihasított Kisteleken a motí38. kép. Oromzat a bánsági Majdánon (Vajdaság); 1997 k. (FODOR Ferenc felvétele)