Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

35. kép. Fv. Sándor u. 56-58. sük nem rendelkezik semmiféle védelemmel (34-35. kép). A felújítások, átépítések is jelentősen veszélyeztetik e jellegzetes épületeket: igen gyakori, hogy a javítandó deszkaoromzatot inkább szétszedik, és téglával falazzák újra. A még meghagyott oromzatú házak megjelenésén szintén sokat ront a homlokzat oromzat alatti részének átalakítása új, stílusidegen nyílászárókkal és/vagy felülettextúrával. Néhány esetben az is megfigyelhető, hogy újra készítik - fából - magát a napsugárdíszes oromzatot, de több ízben nem alkalmazzák az eredeti szerkesztési szabályszerűségeket, valamint a megszokott, sötét árnyalatok helyett világos fenyőfa színben hagyják őket, időnként fényes lakkozással. Nyilvánvaló a napsugárdíszes oromzatok fönntartásának, hiteles fölújításának (esetleges újra készítésének) költséges volta - e jellegzetes szegedi utcaképi elem megőrzése érdekében a homlokzatok gondozása terén föltétlenül szükséges lenne példamutató esetekben az érintett tulajdonosok anyagi támogatása. A helyi építészeti örökség védelméről 2005. november 11-én jóváhagyott, s a támogatásra is lehetőséget biztosító, önkormányzati rendeletben azonban Nagy-Szeged (négy csatolt községgel) összesen 116 napsugárdíszes oromzatából mindössze csak huszonegyet méltattak védelemre. Elvétve természetesen példamutató fölújítások is láthatók egy-egy leromlott állapotú háznak tiszteletreméltóan pénzigényes vállalkozással történt, hiteles fölújítása révén. A szűken értelmezett, gazdasági érdek és az ennek érvényesülését lehetővé tevő, a beépítést szabályozó rendezési terv pedig a többlakásos, jellegtelen, aránytalan, a kis- és kertvárosi kereteket, léptéket szétfeszítő társasházaknak kedvez. Miért nincs Szegeden napsugárdíszes tájház és közgyűjteménybe begyűjtött oromzat? Meg kell említeni azt is, hogy Szegednek nincsen egyetlen jellegzetes, napsugárdíszes oromzatú tájháza, pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeum már 1971-ben kezdeményezte egy ilyennek kialakítását az akkori Városi Tanácsnál! Egyet - a korábban a Pásztor u. 63. számú portán állót - az Opusztaszeri Nemzeti Emlékparkban rekonstruáltak 1990-1991ben.

35 Ha sokáig halogatjuk, nem lesz már részleteiben eredetiként fönnmaradt egyed belőlük; nem lesz, amit hitelesen be lehetne mutatni; nyom nélkül fogynak el a szemünk láttára! A korábbi, utcahosszakat képező együttesek pedig már végleg elenyésztek (10., 35. kép), a Nyíl utca egyetlen szakaszának két oldalán még 1963-ban is nyolc jellegzetes épület sorakozott. Másrészt a Móra Ferenc Múzeum munkatársainak sem sikerült mindezidáig egyetlen napsugárdíszes oromzatot begyűjteniük annak ellenére sem, hogy ez már 25 évvel ezelőtt is konkrét szándékként élt!

36 ,^4 legszebb, legjellegzetesebb napsugaras oromzatok és házak megóvásának szükségességét - úgy véljük - nem kell indokolnunk" - írta JUHÁSZ Antal 1980-ban.

37 Úgy tűnik azonban, hogy az érintettek számára - miközben e jellegzetes házak, különösen az építészet-történetileg legértékesebbek most tűnnek el végleg -, még mindig nem eléggé indokolt. Ráadásul még az országos műemléki védettség alá helyezett, napsugárdíszes házak sorsa is kétséges a nem egy esetben súlyos átalakítást vagy éppen az elbontást elszenvedők példáját látva. A napsugárdíszes oromzatú házak sajnálatosan kis részére kiterjedő, helyi építészeti értékvédelmi rendeletnek - a hozzá kapcsolódó, pályázható támogatással - szintén az kellene legyen a célja, hogy főleg az épülettulajdonosokat ráébressze arra, hogy büszkék legyenek rá, ha egy ilyen különleges, zömében bő két évtizedig épített, szegedi jellegzetességgel rendelkezhetnek. Összegzés Áttekintve a napsugárdíszes házoromzatok szegedi elterjedésének témakörét elmondhatjuk, hogy általa a természeti katasztrófákat követő, tudatos, a helyi jellegzetességekre, hagyo-