Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VASS ERIKA-VALKONY KÁROLY: Napsugaras házak a Dél-Alföldön

paprikatermelő háza az 1881-1883 között épült Pásztor utca 63. számú ház rekonstrukciója, és a polgárosodó paprikatermelők 20. század eleji lakáskultúráját tükrözi.

98 A levéltárban fennmaradt építési terven egyszerű végdeszkás oromzat szerepel. Föltehetőleg az építtetők kívánságára készült a napsugárdíszes, zsalugáteres változat. Az ópusztaszeri rekonstrukció 1990-9l-ben épült föl.

99 Az eredeti házat már korábban elbontották, helyén egy új ház áll. Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai Homokmégyen választottak ki egy 1875-ben épült, a fűrészelt fenyőfa oromzat tekintetében állóhézagos típusba tartozó, felső részén napsugaras házat. E ház reprezentálja majd a magyarországi falfestés, „pingálás" népi gyakorlatát.

100 A „szögedi nemzet" népi építészetére jellemző napsugaras oromzatú ház azonban hiányzik a múzeum telepítési koncepciójából. A háztípus bemutatására a határon túlról, a Bácska-Bánát vidékéről választott ház múzeumi fölépítésével is volna lehetőség. A megőrzés másik módja a tájház lehetne. 1971-től

101 többször fölmerült egy Szeged-alsóvárosi napsugaras ornamentikájú ház e célra történő fölhasználása, ám ez mindeddig nem valósult meg.

102 Az 1950-es években négy Szeged-alsóvárosi házat nyilvánítottak védetté a Pásztor utcában a hagyományos utcakép megőrzése céljából, Sajnos az egyik ház átépítésével ez megbomlott. A Műemléki Albizottság ezután a Nyíl utcában új házegyüttest választott ki (Nyíl utca 42., 43-45-47.), de az 1970-es években a 45. számú homlokzatát korszerűsítették, s a harmonikus utcakép eltűnt.

103 A városrészek átépülésének folyamata városi építési szabályozás, értékvédelem az ezredforduló éveiben 1995-2005 között Alsóvároson és Rókuson is megindult a többi városrészben már bekövetkezett „társasházasodás". A telkek értéke megugrott, hiszen 4-6 lakást is el lehet rajta helyezni. A tulajdonosok igyekeztek minél jobb árat kérni a telkekért: akár 15-20 millió Ft-ot is kaptak értük. Azok, akik egylakásos családi házat akartak építeni vagy venni, már egyre kevésbé tudták ezt megfizetni, és így kiszorultak a kisebb utcákba vagy a város környékére. A 2000-es évektől kezdve az állami hitelprogramok és a befektetői ösztönzés következtében a Szegeden is erőteljesen meginduló lakásépítési hullám Alsóváros és Móraváros addig érintetlen területeit is elérte. Az országos rendelkezések keretein belül kialakított városi építési előírások alapját azonban nem az értékmegőrző és fejlesztő, hanem a „szabályozási" szemlélet adta. így a város nem készült fel a változásra és nem volt képes koncepcióba illesztve hatékonyan mederbe terelni az eseményeket. Az építési szabályozás tehát először „engedékenyen", illetve késve reagált a gazdaság nyomására: nem védte meg a még meglevő hagyományos beépítésű városrészeket. Alsóváros túl intenzív beépítésének megakadályozására először csak a Mátyás tér környékére készült részletes helyi, majd 2004-2005-ben a civil kezdeményezésre módosult városi szabályozási tervben történt intézkedés, korlátozva az egy építési telekre eső lakásszámot és megállítva a társasházak térhódítását. A város építési előírásainak a közelmúltban történt módosítása óta a zártsorú beépítés szabályozása - alkalmazkodva a kisvárosi környezet hagyományaihoz - megtarthatóvá tette a hézagos beépítést. Ezáltal a legtöbb utcában lehetővé vált a hagyományos oldalhatáros-jellegú beépítés megőrzése és folytatása. A város értékeit, érdekeit védő rendelkezések több éves késéssel követték a tényleges átalakulási folyamatot. Nem volt építészeti-kulturális értékfelmérés, megbízható számbavétele a házaknak. Az új műemlékvédelmi törvény hatályba lépésével a korábbi országos védelmi kategóriák - „műemlék-jellegű" vagy „városképi jelentőségű" - megszűntek, csak a szigorú „műemlék" besorolás maradt meg. Ezt azonban jóval kisebb számú emlékre lehet alkalmazni. Szegeden a város közgyűlésének 49/2000 Kgy. számú rendelete ad keretet a helyi építészeti örökség védelmére. A rendelet előírja az eredeti állapotban megmaradt épületek, épületrészletek védelmét, illetve támogatja az építészeti beavatkozások során annak visszaállítását. Az építési gyakorlat általános kérdéseire tekintettel a rendelet szabályozza a védendő homlokzatok átalakítását, a közterületről látható részeken a reklámtáblák, feliratok, szerelvények stb. elhelyezhetőségét. A védett épületek