Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VASS ERIKA-VALKONY KÁROLY: Napsugaras házak a Dél-Alföldön

újították, de napjainkra állapota erősen leromlott, a faoromzat elöregedett. Jellegzetes épület Alsóvároson a Pásztor utca 39. szám. Az 1883-ban beadott építési engedélyhez a Szegedi Királyi Bizottság Műszaki Osztályának D típustervét mellékelték. Az 1885-ben elkészült ház szoba - konyha - szoba - kamra beosztású. Az 1930-as években az ereszalja utca felőli végén nyári konyhát falaztak el, s ezért az utcai ajtó helyére ablak került. Oromzata napsugaras - zsalugáteres díszű. A homlokzatot három féloszlop és az ablakok fölött eklektikus ízlésű vakolatdíszek tagolják. Egyedi sajátossága, hogy az ablakok fölötti párkányt tartó konzolokra bőgatyás, lajbis pásztorok, illetve az ereszalja felőli féloszlopra szamáron ülő juhász figuráit helyezték. Az építtető unokája szerint nagyapja számadó juhász volt, és a saját foglalkozását, öltözetét örökítette meg ebben a formában.

78 E ház felújítására később még kitérünk. Mindkét házat a műemléki helyreállítás követelményeinek megfelelően újították fel. 2. kép. Szeged, Pásztor utca 39. A város mélyebben fekvő, ún. móravárosi részében az árvíz utáni építési szabályozás miatt sajátos kialakítású kétszintes lakóházak épültek, melyek között sok volt a napsugaras oromzatú. A szokásos arányokkal kialakított „emelet" alatt levő alacsony földszintből a tervezett utcafeltöltések után pince vagy alagsor lett volna. Az építéskori utcaszint végül is csak kismértékben változott, így megmaradt a két lakószintes ház. Ezek között az egyik legjellegzetesebb a Katona József utca 24. Az épületben jelenleg a földszinten és az emeleten is lakások vannak. 3. kép. Szeged, Katona József u. 24. A napsugaras oromzatok elmúlásáról szóló jóslatok Az árvíz utáni újjáépítés jelentős mértékben segítette a napsugaras oromzat fennmaradását, egy ideig mintegy elevenen tartotta és ösztönözte a korábbi építő gyakorlatot.

79 A faormok virágzása azonban nem tartott sokáig, az első világháború után már kevés készült. Ebben az időben csak egyszínűre festették be az egész felületet, holott korábban négy-öt színben ragyogott. Változott az ízlés (a jobb módúak már városias és a divatos építészeti formavilágot követő házakat építettek), és ekkorra a motívum eredeti jelentése is feledésbe merült. Erre SEBESTYEN Károly már 1904-ben utalt: „A hány régi a nagy árvíz után a házra visszakerült, és a hányat közvetlenül azután készítettek, annyi megmarad, a míg benne tart, újat azonban most a városban már ritkán csinálnak, s így belátható időn belül teljesen el fog tűnni ez az érdekes házdíszítés."

80 A trianoni új határok következtében az alapanyagként szolgáló deszka drágább importáruvá vált, ami takarékosabb megoldások alkalmazására ösztönözte az építőket.

81 1936-ban BÁLINT Sándor az alábbi magyarázatot adta: „E barátságos, fehérre meszelt napsugaras parasztházak a mi időnkben már egyre fogynak. Irtja őket a rosszul értelmezett modernség, pedig az új nem mindig jelenti a különbet. A tisztes múltat, az öregek