Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VASS ERIKA-VALKONY KÁROLY: Napsugaras házak a Dél-Alföldön

zel a szegedi parasztház kilépett a környezet adta anyagi kötöttségekből, vagyis a sár és a nád kizárólagos szerepéből.

58 A deszkaormok szokásba jöttének egyik feltétele a kontyolt nyeregtetővel szemben az oromfalas, csonkakontyos vagy vízvetős tetőforma elterjedése, melyek a 19. században már szinte minden területen megvoltak. A másik feltétel a deszka viszonylag olcsó és egyszerű beszerzése, vagyis a fűrészmalmok és fűrészüzemek elterjedése volt.

59 A tiszai és a marosi faúsztatás különösen a 18. században lendült fel. A fa a városba részben a Tiszán Máramarosból, részben a Maroson Erdélyből érkezett.

60 Ennek eredményeképpen Szeged a 19. században országos viszonylatban is számottevő faipari központtá fejlődött.

61 A 19. század közepe táján, a gőzgépek elterjedését követően már nemcsak a hegyvidéki, vízzel működő fűrészmalmokban tudtak deszkát vágni, hanem a fakitermelés helyétől függetlenül, az alföldi tutajkikötők mellett is.

62 Szegeden az 1890-es években négy gőzfűrésztelep működött, 1906-ban pedig hét.

63 Ebből a korszakból napjainkra nem maradt fönn napsugaras épület, de 1869-ből két napsugaras homlokzat tervrajzát ismerjük: egy Sándor utcai

64 és a Kocsonyás utcai, Palánk 581. számú házét.

65 A napsugaras házak szegedi elterjedésére az 1879. évi árvíz után A napsugaras házak igazi fénykorát az 1879. évi szegedi árvíz utáni újjáépítés jelenthette. Az utóbbi időkig fönnmaradt napsugárdíszes házak kevés kivétellel ekkor épültek. Az árvíz következtében 5458 ház összeomlott, és csak 265 maradt épségben, többnyire a Belváros kőépületei.

66 Az újjáépítést irányító Királyi Bizottság a Nagykörúton kívül építhető lakóházakra két típustervet dolgozott ki az árvíz előtti házdíszítések felhasználásával: mindkettőn napsugaras homlokzat szerepelt.

67 Az egyik megformálását tekintve nagyon közel áll az 1869-ből származó Sándor utcai rajzhoz, ami azt támasztja alá, hogy az újjáépítés során a meglevő hagyományokból merítettek. Ugyanakkor az elkészült házak oromzatai a két típustervnél jóval több változatot mutatnak fel. JUHÁSZ Antal szerint azzal magyarázható, hogy az árvíz előtt több változat létezett, és az építők az elpusztult régi oromzatok másait valósították meg az új házakon, illetve hogy számos építtető a szomszédjáénál különb oromzatot akart magának.

68 Eleinte csak a parasztság módosabb rétegei számára vált hozzáférhetővé e motívum,

69 majd az árvíz utáni újjáépítés, a segélyekből biztosított kedvezményes deszkaellátás tette lehetővé széleskörű elterjedését.

70 Az újjáépítés típustervei alapján az 1880-as évek első felében több száz alsó- és fölsővárosi parasztcsalád készíttetett új házára napsugaras oromzatot,

71 s a Nagykörúton kívüli városrészeken egész utcasorok épültek napsugaras oromzattal.

72 A napsugaras oromzatok deszkáit különböző színűre festették. TÖMÖRKÉNY István 1904-ben azt írta, hogy a sárga és barna színek domináltak, illetve sárga alapon barna a sugár, világoskéken sötétkék.

73 A század elején még szinte minden házon kifestették vagy egyszínűre: barnára, zöldre (a csíkokat esetleg az alapszín világosabb árnyalatára) vagy pedig két (piros-kék, piros-szürke, piros-zöld, szürke-zöld), ritkábban három szín bizarr, de megkapó színkombinációjával.

74 „A homlokzatnak ez a ragyogó színhatása megkapó ellentétben volt a hófehérre meszelt falrésszel."

75 „Ekkor még főképpen az alsóvárosi napsugarak hasonlíthatatlan bájt, szépséget, nyugalmas derűt, egyszóval igazi népi hangulatot árasztottak magukból."

76 Színes faoromzatú ház ma már kevés van, az eredeti színezés csak nyomokban maradt meg a fa felületén. Kutatásaink során ilyen házakra például a Kisfaludy, Tisza Lajos, Szabadsajtó, Nyíl és a felsővárosi Sándor utcában találtunk példákat. Az alábbiakban három jellegzetes épületről szólunk, melyek ma is állnak. Az árvíz után az alsóvárosi Nyíl utcában a 43. számú napsugaras ház épült föl elsőkéntl880-ban. Az építtető fia négyholdas törpebirtokos volt, amit két-három hold bérlettel és egy hold paprika feles művelésével egészített ki. A ház eredetileg szoba - konyha - kamra beosztású volt, majd 1903-ban a ház végéhez istállót és kocsiszínt építettek. Az I. világháború után az ereszalja utca felőli végén kiskonyhát, hátsó végén szobát falaztak el. A fűrészelt fenyődeszka oromzat nagy részét a napsugárdísz tölti ki, alatta pedig az ún. „zsalugáteres sáv" helyezkedik el.

77 A házat néhány évtizede fel-