Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - KISS MARGIT: „Szökrönyök Sumonyból és Cserdiből" - K. Csilléry Klára tudományos munkásságának kezdetei

Kiss Margit „SZÖKRÖNYÖK SUMONYBÓL ÉS CSERDIBŐL' - K. CSILLÉRY KLÁRA TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGÁNAK KEZDETEI CSILLÉRY Klára hagyatékából 2002-ben került elő az a szakdolgozat, amelyet a Képzőművészeti Főiskola ötödéves hallgatójaként írt „Szökrönyök Sumonyból és Cserdiből" címmel. A család a Néprajzi Múzeum számára ajánlotta fel ezt a korábban ismeretlen, publikálatlan dolgozatot és az illusztrációként hozzá tartozó, ácsolt ládákról készült színes akvarell képeket. Ezúton is hálás köszönet érte a családnak, mert CSILLÉRY Klára munkássága szempontjából kulcsfontosságúnak tekinthető anyagot adtak a kezünkbe. CSILLÉRY Klára - ismereteim szerint egyetlen alkalommal, az 1993-as Néprajzi Értesítőben megjelent, tudományos munkásságát összegző tanulmányában tett említést erről a dolgozatról. Amint írja: „A kis tanulmányban megjelenített gyűjtési eredmények alapján adott megbízást 1947 őszén VARGHA László, a Néprajzi Múzeum főigazgatója az akkor kialakított Bútorgyűjtemény keze-lésére."

1 A dolgozat megírásának idején CSILLÉRY Klára még nem folytatott egyetemi néprajzi tanulmányokat. Mégis messze több született, mint a rajztanári képesítés megszerzéséhez szükséges kötelező diplomamunka, vagy egy tárgycsoport művészi szempontú bemutatása, esztétikai elemzése. Érezve az addigi kutatás hiányosságait, a dolgozatban felvetett kérdéseivel mintegy önmaga számára tűzött ki további vizsgálódási irányokat, kutatási programot, tudományos életcélt. Mielőtt a dolgozatról és annak CSILLÉRY Klára későbbi munkáiban tetten érhető nyomairól beszélnék, fontosnak tartom megemlékezni CSILLÉRY Klára iskoláiról, tanárairól, hiszen a terepmunkára épülő szakdolgozat megszületése természetesen nem előzmények nélküli. A kezdetekről szóló rövid áttekintés egyben válasz arra is, hogy a sokoldalú, képzőművészi, írói, pedagógiai tehetséggel rendelkező, minden újra nyitott egyéniség miért éppen a néprajz mellett kötelezte el magát már fiatalon és egy életre szólóan. 1942 és 1947 között CSILLÉRY Klára két intézményben párhuzamosan végezte elméleti és gyakorlati tanulmányait. A Képzőművészeti Főiskolán, amint ezt a fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsítják, a festő és rajztanárjelölt hallgatók sorában találjuk őt, SZONYI István tanítványaként.

2 Itt, a művészeti stúdiumokon kívül, többek között német és francia nyelvtudását is tökéletesítette jeles eredménnyel. Az Állami Nőipariskolában, amelyet akkoriban, népszerű pesti nevén „cérnaegyetemnek" hívtak, a kézimunka-tanítónői tanfolyamot végezte. Ebben az intézményben is elméleti és gyakorlati oktatás folyt egyidejűleg. A tantárgyak közt szerepelt például az anyagés stílismeret, a viselettörténet, mindemellett pedig a magyar népviseletek, hímzések beható tanulmányozása. A gyakorlati oktatáshoz szükséges anyagot, a táji vagy helyi jellegzetességeket hordozó mintakincset, szabás és varrástechnikákat az ország falvait járó tanári gárda gyűjtötte össze, és ezt az igen alapos, gyakorlati tudást adták tovább tanítványaiknak.

3 (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az 1950-ben államosított Nőipariskola oktatási célokat szolgáló minta kollekciójának egy része, amelyből CSILLÉRY Klára is tanulhatott, a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében található, mint a Lajos utcai és Rákóczi téri iskolákból származó, kötelezően átvett anyag.) Az első tanév, 1942-43 - CSILLÉRY Klára visszaemlékezése szerint - kiemelt jelentőségű volt jövendő kutatói tevékenysége szempontjából. A rövid életű, de annál maradandóbb hatású Teleki Pál Tudományos Intézet, akkori nevén: Államtudományi Intézet Táj és Népkutató Osztályának országos gyűjtőpályázati felhívása a középiskolák után a felsőoktatás, így a Képzőművészeti Főiskola felé is utat talált. A Főiskola 1943-as májusi ülésének jegyzőkönyve szerint, idézem: „...felolvassák az Ál-