Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: K. Csilléry Klára életműve a magyar néprajztudományban

jött bútorféle nagy kerülővel, Lengyelországon keresztül jutott el hozzánk a 17. század végén és vált a városlakó polgárság kedvelt darabjává. Jó példa arra, hogy az újkori népi műveltségbe a nyugati vívmányok nem kizárólag az ún. „bécsi kapun" jutottak be. (A „bécsi kapu" elmélet hívei a 20. század felében főként germanisták, irodalomtörténészek között voltak találhatók, pl. Pukánszky Béla és barátai.) Ugyanakkor azt is mutatja, hogy Csilléry Klára nem áll meg a formák, technikák tisztázásánál, a kultúrhistóriai értékű tárgytörténetnél. Számos dolgozatában kifejezetten a lakáskultúra társadalmi meghatározottságát, szociális rétegződését vizsgálta. Ezen eredményei szintén nemzetközi figyelmet keltettek (vö. Ethnologia Europaea 1985). Kiteljesedett az elmúlt két évtizedben a magyar népművészet feltárására irányuló kutatómunkája is. Számos tárgytípusról, díszítő technikáról, korábban észre sem vett jelenségről adott felfedezés értékű dokumentációt, elemző tanulmányt. Legjelentősebb eredményének az újkori magyar népművészet történeti korszakolásáról szóló elgondolásait vélem. Az 1970-es években javasolt periodizációját a legújabb kutatások is alátámasztják. Jelentősége messze túlnő a tárgyalkotó népművészet, s a hozzákapcsolódó kézművesség területén. Hozzájárul egész népi kultúránk, művelődéstörténetünk korszakhatárainak, történeti fordulóinak pontosabb megismeréséhez. Csilléry Klára mindig aktívan részt vett a tudományos közéletben. E helyen feladatvállalásainak felsorolására sem merek vállalkozni. Egy évtizeden keresztül vezette a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos osztályát, több mint tíz éve elnöke már a Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra szakosztályának és tagja az Ethnographia szerkesztő bizottságának. A Képzőművészeti Főiskola tanáraként legalább tíz éve adja elő népművészeti kollégiumait, amelyeket az ELTE néprajz szakos hallgatói is rendszeresen látogatnak. Hosszú éveken át ellátta a vidéki múzeumok, néprajzi gyűjtemények szakmai felügyeletét. Minden munkáját önzetlenül, a kollégákat, a fiatal munkatársakat inspirálva végzi. A TMB gyakran kéri fel opponensnek, s a bírált értekezésekről tanulmány értékű véleményeket szokott benyújtani. Tudományos eredményeit sok-sok gyakorlati feladat, múzeumi munka mellett érte el. Fáradhatatlan volt kora ifjúsága óta a terepmunkában, a gyűjteménygyarapításban, s nagy kedvvel, lelkesedéssel rendezte meg nagysikerű népművészeti kiállításait. Ezek az események mind a tudomány, mind a közművelődés számára gyümölcsözőnek bizonyultak. Csilléry a magyar néprajztudomány európai rangú, nagyformátumú egyénisége. Imponáló szakirodalmi munkássága mellett említhetném, hogy nemzetközi konferenciák, szemináriumok rendszeres előadója, külföldi meghívásainak nem győz eleget tenni. Olyan tudós, aki életművével, tudományos eredményeivel vitathatatlanul rászolgált az akadémiai doktori fokozatra. Ezért meggyőződéssel és igen melegen támogatom benyújtott pályázatát, s javaslom a minősítési eljárás mielőbbi megindítását. Budapest, 1991. október 2. Paládi-Kovács Attila a történettudományok (néprajz) doktora Mondanom sem kell, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság megítélte CSILLÉRY Klára számára a történettudomány (néprajz) doktora fokozatot, s O változatlan lendülettel folytatta a kutatást, a tanítást a következő évtizedben is. Jómagam pedig újraolvasván saját soraimat, ma sem találom értékítéleteimet se elfogultnak, se megalapozatlannak. Bővíteni, kiegészíteni vég nélkül lehet egy előadást - az idő és a megengedett terjedelem függvényében -, de a lényeg változatlan marad. Ma már a lezárt életműről szólván nagy biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy annak eredményei korszakos jelentőségűek a magyar művelődéstörténet, s azon belül a néprajztudomány számára. CSILLÉRY azon tudósok egyike a 20. században, akik európai horizontot fogtak át saját kutatásaikban, azaz a legnagyobbakkal említhető együtt. Érdemes itt felidézni HOFER Tamás értékelő szavait: „Társadalmilag, földrajzilag, történetileg a látókör ilyen kiszélesítése azzal járt, hogy hallatlanul kibővült a figyelembe vehető források köre. CSILLÉRY Klára a néprajzi kutatói mesterség tökéletesítésében (...) senki más által el nem ért igényességet vezetett be az elrejtett történeti adatok, középkori költeményekben rejlő utalások, távoli múzeumokban őrzött régészeti leletek, nyelvi vonatkozások föltárása-