Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: K. Csilléry Klára életműve a magyar néprajztudományban

ban, forráskritikai elemzésében, történeti értelmezésében. Az igényesség mellett arra a tudományos etikára is érdemes figyelni, amely kalandos következtetésekkel szemben, de olykor saját korábbi megállapításainak korrekciójában is következetesen érvényesült." (HOFER Tamás: Csilléry Klára köszöntése. Néprajzi Értesítő 1993. 6.) Ehhez hozzáteszi még, hogy ahhoz a második világháború alatt és után induló, tárgyakat kutató nemzedékhez tartozott, amely a tematikus specializálódás révén - s tegyük hozzá, a rokontudományok eredményeit is felhasználva - igen nagymértékben elmélyítette egy-egy tárgykör ismeretét, s ennek révén a magyar népi kultúra (főként az anyagi műveltség) történeti alakulásának összképét. Összehasonlító történeti néprajzot művelt, amelyben helye volt az antikvitásnak, s a középkor tárgyi kultúrájának éppúgy, mint a 19-20. századi magyar faluénak. Néprajzi, technikatörténeti vizsgálatai anyagát beható nyelvtörténeti, szótörténeti elemzésekkel és ikonográfiái segédlettel, bőséges dokumentációval szólaltatta meg. „Képtörténeti" felkészültsége a néprajz hazai és európai művelői körében is egészen egyedülállónak mondható. Érdekelte a gyakorlat, a bútorkészítő parasztok, pásztorok, s még inkább a céhes mesterségek örökségét is folytató ácsok, asztalosok tudása. (Például a Tatán 1982-ben rendezett Ethnographia Pannonica konferencián folyton egy osztrák asztalossal konzultált, akit Gaál Károly szervezett be a feleségével egyetemben.) CSILLÉRY Klára vállalta a tudományos jellegű vitákat, a felismert igazságok, s a valószínűsíthető hipotézisek védelmét. Emlékezetes vitát folytatott a kercaszomori ácsolt ágy kérdéséről Cs. SEBESTYÉN Károllyal, majd az Árpád kori veremház ülőgödréről ENDREI Walterral. Köztudott, hogy a bútormúvességről és lakáskultúráról halmozódó ismereteinket, a tárgykör kutatását BÁTKY Zsigmond és Cs. SEBESTYÉN vitái alapozták meg. Az említettek igen felkészült kutatói voltak az európai tárgyi műveltség történetének, a technikatörténet különböző korszakainak. Felkészültnek kellett lennie annak is, aki szellemi társuk, vitapartnerük, kritikusuk és kutatásaik folytatója kívánt lenni. CSILLÉRY nem csupán az általuk vitatott kérdések többségét zárta le, s jutott el előtte soha meg nem fogalmazott kérdések megoldásáig, de évtizedekre való feladatlistát is összeállított. Az elvégzendő feladatok többségét a határon túli magyar bútorkészítő központok, háziipari és céhes hagyományok feltárásában jelölte meg. Ezekhez kívánt tanítványokat nevelni, s melegen támogatta a bútor- és lakáskultúra iránt érdeklődő fiatal kutatókat. Az utódok is jól tudják, hogy ehhez a kutatási problematikához CSILLÉRY Klára életművének megismerése, kérdéseinek megértése és az övéhez hasonló felkészültség megszerzése révén juthatnak el. (Ez utóbbi többeket elriasztott a feladattól már eddig is!) Mi, akik Ot személyesen ismerhettük, előadásait hallgathattuk és műveit forgathattuk, mindnyájan tudjuk, s szívünkkel is érezzük, hogy munkássága a magyar népi lakáskultúra, a bútorművesség, s a tárgyalkotó népművészet területén örökre megkerülhetetlen.