Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: K. Csilléry Klára életműve a magyar néprajztudományban

fogásukkal, a népművészetet tág európai horizontba helyező vizsgálataikkal járultak hozzá Csilléry látásmódjának, munkamódszerének továbbfej lődéséhez. Korán megismerte a nemzetközi kutatás példaadó eredményeit, amelyek a magyar parasztbútorok, a bútorművesség és a népművészet elmélyült kutatására ösztönözték. Suzanne Tardieu könyve a francia parasztbútorokról (1950), Axel Steensberg munkája a dán bútorművességről (1949), és Gustav Rank kötete az északi, főként skandináv és finnugor népek lakáskultúrájáról, térbeosztásáról (1949-51) évtizedekre szóló programot, inspiráló példát mutattak a nemzetközi kutatás számára. Szerepük volt abban, hogy Csilléry Klára egy életre eljegyezze magát a népi bútorkultúra kutatásával. Ma már az ő munkássága örvend olyan megbecsültségnek itthon és az európai etnológiában, mint az említett nagyok könyvei. Csilléry Klára filológiai felkészültsége, a népi bútorművességet történeti fejlődésében felfogó szemlélete, a rokontudományok anyagában és módszerében való jártassága megmutatkozott már az első nagyszabású tanulmányában, amit ,/iz ácsolt láda" címen 1951-ben közölt az MTA II. Osztályának Közleményei. Már akkor tisztázta a középkori bútorkészítés technikáját, szerkesztési elveit, s rámutatott - főként ikonográfiái és nyelvtörténeti adalékok alapján - az ácsolt bútorok archaikus rétegének kontinentális elterjedtségére, ókori előzményeire, a technikák és formák terjedését elősegítő interetnikus kapcsolatokra stb. Számos alapozó tanulmány után, melyekben bemutatta a különböző bútorfélék történeti alakulásmenetét, különösen annak korai szakaszait (pl. asztalszék, ácsolt ágy, bölcső), 1970-ben megvédte kandidátusi értekezését, amitv4 magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei címen írt. Ebben a finnugor ugor kori kezdetektől a középkor végéig követi népünk bútorkészletének, lakásmódjának fejlődését. Ez a nemzetközi tudományosságban is egyedülálló néprajzi monográfia főként összehasonlító néprajzi módszert használva, a nyelvtörténet, a régészet és más tudományágak eredményére is építve jutott el a magyar őstörténet és a mediavisztika számára fontos felismerésekhez. Az értekezés gazdag illusztrációval, ikonográfiái dokumentációval jelent meg 1982-ben az Akadémiai Kiadónál. Csilléry jelentősen elmélyítette a népi építőkultúra archaikus rétegeire, korai szakaszaira irányuló kutatást is. ,/i magyar kúpos kunyhó" és ,/lz Árpád kori veremház ülőgödre,.." címen megjelent tanulmánya (mindkettő Néprajzi Értesítő 1970. évi kötet) komplex módon, az összes bevonható forrás alapján mérlegeli az ősi hajlékok kérdéskörét és jut el szilárd, megalapozott következtetésekig. Forrásismerete és az elhamarkodott, tetszetős hipotézisektől való tartózkodása példamutató. Eredményeire a magyar őstörténet, a középkori régészet, s általában a művelődéstörténet kutatói bizton építhetnek. A kandidátusi fokozat megszerzése óta eltelt két évtizedben Csilléry Klára - mint publikációjegyzéke is bizonyítja - igen aktívan és eredményesen folytatja kutatómunkáját.Munkásságának egyik vonulata a népi bútorművesség hazai központjait, regionális, lokális stílusait, piackörzeteit tárta fel. A Néprajzi Lexikonban (közel 200 szócikkben) egyenként bemutatta az összes lényeges bútorműves központunkat, majd nagyobb tanulmányt szentelt számos bútorfestő, bútorműves stíluskörzetnek (pl. Mezőkövesd 1975, Hódmezővásárhely 1973, Harta 1982-1987, Komáromról több dolgozat). Úttörő jelentőségű az a két nagyszabású tanulmány is, amit nagyobb régiók, vidékek, nevezetesen a Felföld, illetve Csongrád megye bútorművességéről közölt (Palócok III. Eger, 1989. illetve a Megyék népművészete c. sorozat Csongrád megyei kötete). Ezen lokális, regionális tanulmányaira alapozva írhatta meg a Magyar Néprajz c. kézkönyv szánmára a Bútorművességet bemutató nagylélegzetű összefoglalást (Domonkos Ottó főszerk.: III. Kézművesség c. kötet. Budapest 1991. Akadémiai Kiadó). CSILLÉRY Klára vérbeli kutatóalkat, akinek minden előadása, minden közleménye új kérdésfelvetést és eredeti választ tartalmaz. Méltán keltett nemzetközi figyelmet és aratott általános elismerést a datált népi bútorok kvantitatív elemzését megkísérlő kutatásaival. Grafikonon ábrázolta, hogy a 18-19. század folyamán milyen mértékben került évszám a különböző eredetű, készítésű bútorfélékre. Ez az elemzés francia és észak-német összehasonlításokra adott lehetőséget, s nagyban hozzájárult a történeti folyamatok kontinentális áttekintéséhez. Bravúros az a nyomozása is, amivel a csuklós támlájú pad kialakulását és diffúzióját tisztázta. A Németalföldön a 15. században létre-