Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREI KATALIN: A Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Katona Gyuláné Szentendrey Katalin A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZETI GYŰJTEMÉNY A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN A Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény VARGHA László életműve, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum külön kezelt gyűjteménye. VARGHA Lászlót a néprajzosok építésznek, az építészek etnográfusnak titulálták. Ez nem véletlen, hiszen TÁLASI István szerint is „Vargha László vezette be a néprajztudományba a népi építészet vizsgálatának egzakt módszereit, kidolgozta a műszaki pontosságú okmányszerű hitelességű feltárás, illetve rajzi és műleírási módját."

1 Az 1936-39 közötti időszakban GYÖRFFY István és VISKI Károly mellett tevékenykedett. Ekkor alakította ki azt a gyűjtő és archiváló módszert, ami az építmények műszaki pontosságú rögzítését a levéltári források hasznosításán és a terepen történt fényképezésen alapult.

2 Gyűjteményei alapját is ekkor vetette meg, ekkor kezdte összegyűjteni. 1936-38 között a Táj és népkutató Központ nagykunsági csoportjával GYŐRFFY István, MAGYARI Zoltán és TELEKI Pál vezetésével a Nagykunság népi építészete és a tanyák építkezése vizsgálatában — Karcag, Kunmadaras, Jánoshalmán - majd 1947-ben, 1958-59-ben és 1961-ben visszatért hallgatóival és fényképezőgépével, és a változások szempontjából megismételte a vizsgálatokat. 1940-43 között a Magyarságtudományi Intézet támogatásával Imely, Martos és Naszvadon végzett kutatást Komárom megyében. 1940- 195l-ben Veszprém megyében Akaiiban és a Balaton-felvidéken Balatonudvari, Alsóörs és Dörgicse helységekben, folytatott népi komplex építészeti vizsgálatokat. 1941- ben az Erdélyi Tudományos Intézet keretében „Népi építészeti monografikus kutatások"-ban vett részt különböző tudományágak bevonásával Kolozs megyében Kidén és a Borsa völgyében. 1950-es években Abaúj-Torna és Borsod megyékben: Borsod/Edelény, Szin, Perkupa, Szalonna, Mezőkövesd, Mezőcsát, Boldva, Sajóörös, Sajókaza és Jósvafőn végzett vizsgálatokat. 1957-58-ban közvetlen munkatársaival és hallgatóival Karcag, Békéscsaba és Keszthely múzeumai részére végzett népi építészeti kutató-, gyűjtő és felmérési munkát, valamint a Néprajzi Múzeum számára elkészítette Nógrád megye 7, Pest megye 14 kötetét. 1966-ban a Szabadtéri Gyűjtemények Balassagyarmat és a Bugaci Gyűjtemény - anyagát dolgozta fel 1927-1982 között, a leghosszabb ideig gyűjtötte szülővárosa Gyöngyös anyagát, sajnos pont ebből nem publikált.

3 Gyűjteményének törzsanyagát az itt vázolt és még számos egyéb kutatása keretében gyűjtött pótolhatatlan és megismételhetetlen magyar népi építészeti anyag képezi. De volt még egy téma: amin 1937-től kezdve kitartóan munkálkodott, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozása. Évtizedekig dolgozott azon, - előadások, cikkek, ankétok, kiállítások szervezésével - hogy a „Magyar Skanzen" megvalósuljon. Tanúsítja ezt az e témával kapcsolatban összegyűjtött anyaga. VARGHA László a hosszú évek során gyűjtött értékes anyaga sorsáról tárgyalásokat kezdett a Művelődésügyi Minisztériummal. Erről egy jelentésében ír. „Magyar népi építészeti gyűjteményen - felmérési rajz, fénykép- és adatanyag, rendszeres és módszeres feldolgozása, biztosítása és elvégzése céljából 1957. III. 5-én javaslatot tettem a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályához. Az Osztály előzetes hozzájárulásával a gyűjteményanyagom feldolgozására vonatkozólag a Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeummal 1957. X. 9-én megállapodást kötöttünk. A megállapodást a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztálya 1957. X. 25-én kelt iratában jóváhagyta. "

4