Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREI KATALIN: A Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

„A rendelkezésre bocsájtott célhitel felhasználásával 1958. január 1-vel a rendszeres és módszeres feldolgozást megkezdtem. "

5 VARGHA László felméréseit, rajzait az ő személyes irányítása mellett topografikus rendbe sorolták, a felméréseket szükség szerint felszerkesztették, a rajzokról fénymásolatokat készítettek, a negatív felvételekről egységes méretű nagyításokat készítettek. Az egyes objektumokról műleírás készült az adott néprajzi adatokkal. Ezután került egy-egy megye anyaga külön kötetbe kötve. A feldolgozást jól képzett szakemberek végezték.

6 Az 1960-as évek elején a Néprajzi Múzeumban végzett komplex vizsgálat kapcsán egy személy kifogást emelt VARGHA László gyűjteménye miatt. Azzal az indokkal, hogy a Néprajzi Múzeumnak nem profilja a népi építészet, ezért a múzeum számára érdektelen. VARGHA László ezt levélben nehezményezte az illető kollégájának. „A magyar népi építészeti gyűjteményanyagom komplex dokumentációs jellegű feldolgozását általában helyesnek tartja. Ezzel szemben ennek ellenére a Néprajzi Múzeumban 1962. év őszén megtartott általános szakmai vizsgálat alkalmával különböző nem éppen szakszerű és nem éppen jóindulatú megjegyzéseket tett. "

7 Az új kulturális kormányzat, engedve a kifogásnak a munkálatokat és a támogatást felfüggesztette. VARGHA László kérésére szakbizottságot hoztak létre, de a bizottságban részvevő professzorok - MAJOR Máté, ORTUTAY Gyula, TÁLASI István és GUNDA Béla - hiába álltak ki a Magyar Tudományos Akadémia és az érintett szaktudományok nevében a vállalkozás folytatása mellett, azt mégis évtizedekre elnapolták.

8 1962-ben elkeseredésében feljegyezte Horatius mondását: „... matériám superabat opus" .../az anyagot legyőzte a mű/, majd folytatta „ Engem legyőzött az anyag, az anyag győzött le, az temet el. "

9 VARGHA László az őt ért igazságtalanságba teljesen mégsem nyugodott bele. Mintegy tizenöt év után újra próbálkozott, mert életművét, hagyatékát biztonságban akarta tudni. 1976-ban írásban tett nyilatkozatában gyűjteményét a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak ajándékozta. Elhatározását ajándékozási szerződésben és végrendeletben hivatalosan is lefektette.

10 A gyűjtemény átvételének feltétele volt egy lakás vagy ház biztosítása, melyben VARGHA László segítséggel a gyűjteményt feldolgozhatja. Ennek ellenében gyűjteményének addig feldolgozott és még feldolgozatlan teljes anyaga a múzeum tulajdonába kerül. A gyűjtemény átadása még mindig a szégyenteljes minisztériumi döntésre hivatkozva, csak 1983-ban valósult meg.

11 Az immáron évtizedek óta tartó huzavona, a dolgok ilyen szerencsétlen és méltatlan alakulása VARGELA Lászlót valósággal emésztették. Végre 1983-ban sikerült elérni, hogy a Minisztérium engedélyezte a gyűjtemény számára egy házingatlan megvételét, Szentendrén a Malom u. 2. sz. alatt. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a kezelésébe átadott házat VARGHA László és a gyűjtemény számára rendbe hozatta és a feltételeket biztosította a gyűjtemény feldolgozásához. 1984. március 6-án még VARGHA László is aláírta azt a felkérést, melyben egy Tanácsadó Testület létrehozását kezdeményezték és tagjai sorába kérték MAJOR Máté, TÁLASI István akadémikusokat, HUSZÁR István főigazgatót és S. HEGEDŰS Istvánt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát, hogy a gyűjtemény rendszerező és feldolgozó munkálatait szakmai tanácsukkal segítsék. Talán ez volt VARGHA László reszkető kézzel írt utolsó aláírása. Még megérte, hogy gyűjteménye jó helyre került és 1984. március 19-én elhunyt. Az elmondottakhoz két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak mégis sikerült a gyűjteményt megszerezni, az KECSKÉS Péter érdeme. O volt az aki VARGHA Lászlót jól ismerte és ismerte a gyűjteményét. Ezért tartotta fontosnak, hogy a múzeum tulajdonába kerüljön. KURUCZ Albert akkori főigazgatónál állandóan szorgalmazta, hogy forduljanak a legmagasabb fórumokhoz. Engedtessék meg, hogy még egy ehhez kapcsolódó szubjektív vonatkozást is megemlítsek. Ebben az időben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyilvántartási Csoportjának vezetője voltam. Egy alkalommal KECSKÉS Péterrel bent jártunk VARGHA Lászlónál a Műegyetemen. Megragadott, ahogy az idős tudós a munkájáról, az életművéről beszélt. Majd mikor már eldőlt, hogy a múzeum megkapja a gyűjteményt, készültem éppen nyugdíjba menni. Természetesen tovább szerettem volna dolgozni, ezért mikor főigazgatóm feltette a kérdést, hogy elvállalnáme VARGHA László mellett a gyűjtemény fel-