Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - SZEMKEŐ ENDRE: Vargha László és a Néprajzi Múzeum (1946-1949)

létszáma 16 tudományos ... tisztviselő, 3 múze­umi segédtiszt, 4 altiszt. A 18 osztályra tagozódó Néprajzi Múzeum feladatait, célkitűzéseit tekint­ve ez a létszám nem elegendő. A múzeumi sze­mélyzet növelése keretében szükséges újabb 6 tu­dományos tisztviselői, 1 konzetvátori, 1 fényké­pész, 6 tudományos és műszaki segédszemélyze­ti, 8 altiszti állás szervezése". 20 Ezeket az igé­nyeket persze a kormány nem elégítette ki, de VARGHA kitartását dicséri, hogy ekkor sike­rült CSILLÉRY Klárát és DIÓSZEGI Vil­most önkéntes gyakornokként a múzeumban elhelyezni, valamint SZALAY Zoltán iparmű­vészt restaurátorként alkalmazni. 21 Amióta Néprajzi Múzeum létezik, újra és új­ra megpróbálnak vezetői egy újabb és jobb, vagy nagyobb, vagy saját épületet - lehetőleg múzeumnak ideálisát - szerezni, esetleg épít­tetni. VARGHA idejében sem volt ez másként. A tisztviselőtelepi épület egy iskolával volt társ­bérletben, kint volt a város peremén és szét volt lőve. Ha már az önállóságot vissza lehet szerez­ni, hátha lehet egy jobb épületet is szerezni. A hároméves tervben a „Néprajzi Múzeum meg­felelő elhelyezése" alcím alatt ezt olvashatjuk: „... a múzeum jelenleg a város perifériáján, a for­galomtól és a nagyközönségtől egyaránt távol, múzeumi szempontból is rosszul van elhelyezve. -Addig is, amíg a múzeum végleges és korszerű el­helyezésének halaszthatatlan kérdése megoldó­dik, a Nemzeti Múzeum központi épületének köz­vetlen szomszédságában, az Eszterházy utca és a Múzeum utca sarkán levő korábbi gróf Károlyi palota, majd később Gömbös Gyula Diákotthon épületének igénybevételével volna megoldható. A szóban forgó épület központi fekvésénél és a Nép­rajzi Múzeum jelenlegi épületével megegyező befo­gadóképességénél fogva alkalmas volna arra, hogy a muzeális anyagot, könyvtárt, stb. a nagykö­zönség és a szakérdeklődők részére egyaránt elér­hetővé tegyük. ..." De ha a Károlyi palota nem nyerhető el, ta­lán egy új helyen épülhetne egy új objektum korszerű szakmai követelményeknek megfele­lően, így folytatja a dokumentum „...az elköl­töztetendő állatkert jelenlegi helyének biztosítá­sával nemcsak megfelelő környezetbe (Szépmű­vészeti Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Köz­lekedési Múzeum) kerülne a Néprajzi Múzeum, hanem a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skan­zen) részére is megfelelő terjeszkedési lehetőség volna biztosítható. " 22 Valószínűleg szakmai kö­rökben tervezték, hogy az állatkertet máshova telepítik s így született meg VARGHA ötlete. Nem véletlen tehát, hogy a gyűjtemények fel­sorolásánál már találkozhatunk a szabadtéri épületek gyűjteményével, hiszen VARGHA igazgatói székéből úgy látta, hogy régi dédel­getett célját most megvalósíthatja. Mint látni fogjuk a muzeológiai, gyűjteményi feladatok tervezésénél is helyet kap e célkitűzés. Végezetül vizsgáljuk meg, hogy a múzeumi munka feltételeinek biztosításával párhuza­mosan VARGHA László rövidre szabott igaz­gatósága idején milyen muzeológiai feladato­kat tervezett, illetve végzett el a Néprajzi Mú­zeum. Míg 1947-ben a legfontosabb feladat a gyűjtemények kicsomagolása és megfelelő raktári elhelyezése, valamint karbantartása és revideálása volt, a következő években már a gyűjtemények kiállításon való bemutatása, a gyűjtemények gyarapítása, a múzeum népsze­rűsítése kiadványok és előadások segítségével volt a cél. Míg 1947-ben az igazgatói feladatok a helyreállítási munkák, raktárak berendezése és konzerválás-karbantartás biztosítása körül forgott, 1948-ban már több szó - és dokumen­tum - szól a valódi muzeológiai feladatokról. 1948-ban a politika nagyszabású centenári­umi kiállítást, ünnepségeket, kiadványokat tervezett az 1848/49-es szabadságharc emléké­re. A Néprajzi Múzeumnak az ostrom után sa­ját kiállító helységei nincsenek, de a korabeli népélet tárgyi és illusztrációs relikviáival fon­tos szerepet kap a Nemzeti Múzeumban meg­rendezett kiállításban. Kezdetben még saját önálló kiállítást is terveztek - ezzel is siettetni kívánták az épület rekonstrukcióját - de nem sikerült a megfelelő pénzalapot megszerezni. A munkatársak VARGHA vezetésével ko­moly megbízást kapnak az ún. „szabadságév" alkalmából tervezett „1848 és a magyar nép" c. három kötetesre tervezett kiadvány munká­lataiban. VARGHA lenne az I. kötet szerkesz­tője - a főszerkesztő ORTUTAY Gyula - „A népélet 48-ban" címmel, s a magyar osztályon, illetve adattárban dolgozó munkatársak mind­egyikének egy-egy tanulmányt kellene készíte­ni kutatási területükről. Például VARGHA László a szerkesztésen kívül még vállalta a „Népi építkezés a XIX. század derekán" című tanulmány megírását. A kiállítás és kiadvány sikeréhez még egy nagyszabású folklórgyűjtést is szerveznek DÉGH Linda közreműködésé­vel a 48-as néphagyományok összegyűjtésé­hez, amelynek az anyaga később az Adattár

Next

/
Thumbnails
Contents