Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VARGHA - KONFERENCIA - SZEMKEŐ ENDRE: Vargha László és a Néprajzi Múzeum (1946-1949)
létszáma 16 tudományos ... tisztviselő, 3 múzeumi segédtiszt, 4 altiszt. A 18 osztályra tagozódó Néprajzi Múzeum feladatait, célkitűzéseit tekintve ez a létszám nem elegendő. A múzeumi személyzet növelése keretében szükséges újabb 6 tudományos tisztviselői, 1 konzetvátori, 1 fényképész, 6 tudományos és műszaki segédszemélyzeti, 8 altiszti állás szervezése". 20 Ezeket az igényeket persze a kormány nem elégítette ki, de VARGHA kitartását dicséri, hogy ekkor sikerült CSILLÉRY Klárát és DIÓSZEGI Vilmost önkéntes gyakornokként a múzeumban elhelyezni, valamint SZALAY Zoltán iparművészt restaurátorként alkalmazni. 21 Amióta Néprajzi Múzeum létezik, újra és újra megpróbálnak vezetői egy újabb és jobb, vagy nagyobb, vagy saját épületet - lehetőleg múzeumnak ideálisát - szerezni, esetleg építtetni. VARGHA idejében sem volt ez másként. A tisztviselőtelepi épület egy iskolával volt társbérletben, kint volt a város peremén és szét volt lőve. Ha már az önállóságot vissza lehet szerezni, hátha lehet egy jobb épületet is szerezni. A hároméves tervben a „Néprajzi Múzeum megfelelő elhelyezése" alcím alatt ezt olvashatjuk: „... a múzeum jelenleg a város perifériáján, a forgalomtól és a nagyközönségtől egyaránt távol, múzeumi szempontból is rosszul van elhelyezve. -Addig is, amíg a múzeum végleges és korszerű elhelyezésének halaszthatatlan kérdése megoldódik, a Nemzeti Múzeum központi épületének közvetlen szomszédságában, az Eszterházy utca és a Múzeum utca sarkán levő korábbi gróf Károlyi palota, majd később Gömbös Gyula Diákotthon épületének igénybevételével volna megoldható. A szóban forgó épület központi fekvésénél és a Néprajzi Múzeum jelenlegi épületével megegyező befogadóképességénél fogva alkalmas volna arra, hogy a muzeális anyagot, könyvtárt, stb. a nagyközönség és a szakérdeklődők részére egyaránt elérhetővé tegyük. ..." De ha a Károlyi palota nem nyerhető el, talán egy új helyen épülhetne egy új objektum korszerű szakmai követelményeknek megfelelően, így folytatja a dokumentum „...az elköltöztetendő állatkert jelenlegi helyének biztosításával nemcsak megfelelő környezetbe (Szépművészeti Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Közlekedési Múzeum) kerülne a Néprajzi Múzeum, hanem a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) részére is megfelelő terjeszkedési lehetőség volna biztosítható. " 22 Valószínűleg szakmai körökben tervezték, hogy az állatkertet máshova telepítik s így született meg VARGHA ötlete. Nem véletlen tehát, hogy a gyűjtemények felsorolásánál már találkozhatunk a szabadtéri épületek gyűjteményével, hiszen VARGHA igazgatói székéből úgy látta, hogy régi dédelgetett célját most megvalósíthatja. Mint látni fogjuk a muzeológiai, gyűjteményi feladatok tervezésénél is helyet kap e célkitűzés. Végezetül vizsgáljuk meg, hogy a múzeumi munka feltételeinek biztosításával párhuzamosan VARGHA László rövidre szabott igazgatósága idején milyen muzeológiai feladatokat tervezett, illetve végzett el a Néprajzi Múzeum. Míg 1947-ben a legfontosabb feladat a gyűjtemények kicsomagolása és megfelelő raktári elhelyezése, valamint karbantartása és revideálása volt, a következő években már a gyűjtemények kiállításon való bemutatása, a gyűjtemények gyarapítása, a múzeum népszerűsítése kiadványok és előadások segítségével volt a cél. Míg 1947-ben az igazgatói feladatok a helyreállítási munkák, raktárak berendezése és konzerválás-karbantartás biztosítása körül forgott, 1948-ban már több szó - és dokumentum - szól a valódi muzeológiai feladatokról. 1948-ban a politika nagyszabású centenáriumi kiállítást, ünnepségeket, kiadványokat tervezett az 1848/49-es szabadságharc emlékére. A Néprajzi Múzeumnak az ostrom után saját kiállító helységei nincsenek, de a korabeli népélet tárgyi és illusztrációs relikviáival fontos szerepet kap a Nemzeti Múzeumban megrendezett kiállításban. Kezdetben még saját önálló kiállítást is terveztek - ezzel is siettetni kívánták az épület rekonstrukcióját - de nem sikerült a megfelelő pénzalapot megszerezni. A munkatársak VARGHA vezetésével komoly megbízást kapnak az ún. „szabadságév" alkalmából tervezett „1848 és a magyar nép" c. három kötetesre tervezett kiadvány munkálataiban. VARGHA lenne az I. kötet szerkesztője - a főszerkesztő ORTUTAY Gyula - „A népélet 48-ban" címmel, s a magyar osztályon, illetve adattárban dolgozó munkatársak mindegyikének egy-egy tanulmányt kellene készíteni kutatási területükről. Például VARGHA László a szerkesztésen kívül még vállalta a „Népi építkezés a XIX. század derekán" című tanulmány megírását. A kiállítás és kiadvány sikeréhez még egy nagyszabású folklórgyűjtést is szerveznek DÉGH Linda közreműködésével a 48-as néphagyományok összegyűjtéséhez, amelynek az anyaga később az Adattár