Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VARGHA - KONFERENCIA - SZEMKEŐ ENDRE: Vargha László és a Néprajzi Múzeum (1946-1949)
4. A múzeumi konzerváló műhely felállítása. 5. A múzeumi személyzet - mind a tudományos, mind a segéderők tekintetében - optimális létszámának megteremtése. Valóban, ha az 1945-ös év múzeumi aktáit tanulmányozzuk, szemünk elé tárul mind az a pusztítás, amely a múzeumot érte az ostrom alatt. Ennek egyik legszemléletesebb leírását MÁRKUS Mihály összefoglaló jelentéséből olvashatjuk, akit mint tudományos munkatársat az igazgató gondnoki feladatokkal bízott meg az ostrom idejére, s néhányad magával (például GUNDA Bélával is, aki Kolozsvárról menekült a fővárosba, s a múzeum épületében kapott menedékhelyet) élte át és túl a december 26. és január 13. között az arcvonalbeli létet, amelynek során sem a katona, sem a fegyver nem kímélte (fosztogatás, aknazár stb.) a művelődés e szent csarnokát. 6 A Könyves Kálmán körúti épületben -, amely mint ismeretes, egyik szárnyában a tisztviselő telepi gimnáziummal volt egy fedél alatt - a tetőtől az óvóhelyként is használatos pincéig nem volt olyan terület, amelyet ne kellett volna javítani, helyreállítani. E feladatokat ugyan már DOMANOVSZKY idejében megkezdték, de bőven maradt VARGHA számára is tennivaló. VARGHA László két és fél évi intézményvezetői tevékenysége egybeesett a politikai hatalomért vívott küzdelem időszakával. Amikor megkezdte működését, még a Kisgazda Párt és a demokratikus pártok dominanciája érvényesült, amikor felmentették már Rákosiék voltak hatalmon. (Az új főigazgató, BALASSA Iván ugyan 1950. decemberében kapta meg kinevezését, de VARGHA László 1949 júliusától már nem volt vezetője a Néprajzi Múzeumnak (június 28. az utolsó általa aláírt levél.). 7 Nyilvánvaló, hogy ezek a külső hatások előbb utóbb érvényesültek a múzeumi szolgálat során is. A bolseviki módszerek még nagyon ismeretlenek voltak az országban, de aztán vezetők és vezetettek egyaránt elég gyorsan megtanulták, hogy milyen az. VARGHA Lászlónak ebben a kiélezett küzdelemben minden ügyességére és régi kapcsolatára szükség volt, hogy eredményeket is el tudjon érni célja - a múzeum anyagi és szellemi stabilitása - érdekében. A fenti célkitűzések megvalósítására tett törekvését a múzeum irattárában található dokumentumok segítségével igyekszem alátámasztani. Hűen megbízásához, hozzálátott a múzeum kiválásának és önállósításának előkészítéséhez. Ennek a hivatalos menete a következőképen zajlott: először is meg kellett fogalmazni egy a miniszternek szóló dokumentumot, amelyben az ún. Magyar Történeti Múzeumtól való elválasztást kellőképpen megindokolja, aki ennek segítségével a Minisztertanács elé viheti a javaslatát, hogy ott megszerezze a legfőbb végrehajtó szerv támogatását a törvényi előkészítéshez és végrehajtáshoz. Ugyanis a Néprajzi Múzeum a többi országos hatókörű múzeummal (Iparművészeti, Természettudományi, Szépművészeti) együtt az 1934:VIII. t. c. alapján a Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetében volt egyesítve, így ezt a törvényt kellett az új céloknak megfelelően módosítani, illetve kiegészíteni. A kiválást indokló szöveg így hangzik: „Az igazgatótanács - (ti. a Nemzeti Múzeumé) - ebben a kérdésben egyhangúlag arra a meggyőződésre jutott, hogy művelődéstörténetünk tárgyi emlékeit őrző Magyar Történeti Múzeumunktól el kell választani egyes nagy művelődéstörténeti gyűjteményeinket, melyek anyaguk gazdagságának és tudományosan körülhatárolható gyűjtési körüknél fogva önálló múzeumok keretén belül a mainál sokkal szakszerűbben szolgálhatnák sajátos hazai múzeumpolitikai feladatainkat. .. A különféle tárgykörű, jellegű és rendeltetésű gyűjteményeknek egyetlen intézmény, a Magyar Történeti Múzeum keretében való egyesítése ugyanis sem gyakorlati, sem elvi tudománypolitikai szempontból nem bizonyult megfelelőnek. ... Ezeket a közös cím alá vont -, de jellegükben is már alapvetően eltérő gyűjteményeket szorosabb belső tudományos kapcsolat sem fűzi egybe, sőt ezek a gyűjtési körök egymástól tudományosan szabatosan is elhatárolhatók, ezen kívül pedig a történeti, néprajzi és iparművészeti gyűjtemények sajátos tudományos feladataikat szakszerűen csupán önálló múzeumok keretében szolgálhatják. " „Az 1872-ben alapított, de valójában 1847ben létesített, a Nemzeti Múzeum keretében önállóan működő, majd az 1934. VIII. t. c.-el a Magyar Történeti Múzeummal egyesített Néprajzi Múzeum rendkívül jelentős anyagának megfelelő biztosítása, korszerű továbbfejlesztése, s egyéb tudományos feladatainak a mai kor követelményeinek megfelelően való ellátása - az általános és a hazai tudományos érdekeken kívül is - kellőképpen indokolja a Néprajzi Múzeum mielőbbi önállósítását. "
