Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - SZEMKEŐ ENDRE: Vargha László és a Néprajzi Múzeum (1946-1949)

Szemkeő Endre VARGHA LÁSZLÓ ÉS A NÉPRAJZI MÚZEUM (1946-1949) VARGHA László (1904-1984) életében, alkotó munkájában a Néprajzi Múzeumban tisztviselőként eltöltött évei elenyészőeknek tűnnek, ám a Múzeum történetében ez a rövid időszak is fontos és meghatározó volt. A rövid időszak - a háborús károk helyreállítása, a múzeumi munka megkezdése és folyamatos biztosítása, szervezeti és személyzeti feladatok megoldása, a tudományos programok megindítása stb. - 1946. októberl9-i megbízásával kezdődött, és 1949. június közepéig, végéig tartott. Természetesen VARGHA László előtt nem volt ezelőtt sem ismeretlen a múzeum, a múzeumi munka, hiszen 1940-1947 között a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége főfelügyelő-helyettese volt. Ez a szervezet a Nemzeti Múzeum -, illetve az akkori szervezeti beosztás szerint az Országos Magyar Gyűjteményegyetem, az Országos Magyar Történeti Múzeum - keretén belül működött. Feladata többek közt a vidéki múzeumok korszerűsítése, egységes gyűjteményi nyilvántartási rendszer kiépítése, a múzeumok működésének folyamatos biztosítása, ellenőrzése volt.

1 A Néprajzi Múzeum - hasonlóan a többi országos múzeumhoz - szintén az 1922-ben KLEBELSBERG által tető alá hozott, majd az 1934:VIII. t. c.-kel szentesített Országos Gyűjteményegyetem szervezeti keretein belül működött. VARGHA tehát a személyes kapcsolatokon túl is állandó hivatali érintkezésben volt az intézménnyel. A Néprajzi Múzeum vezetésére szóló megbízása konkrét feladattal kapcsolódott össze, ami a múzeumnak a centralizált keretekből való kiválására és önállósításának előkészítésére vonatkozott.

2 A Néprajzi Múzeum 100 éves történetében, megalakulásától kezdve mindig napirenden volt a teljes önállósodásra való törekvés, saját önálló épület szerzése, vagy építése, de a nagy elődök (JANKÓ, SEMAYER, BÁTKY) fáradozásai nem jártak sikerrel. Most, hogy az újjáépítés, a művelődési és tudományos intézmények munkájának újraindítása parancsoló szükséggé vált, elérkezettnek látták az időt, hogy a túlzott centralizált intézményrendszert a régi elképzelések szerint megszüntessék és minden szakmai érdek önálló kereteken belül érvényesülhessen. Ez a feladat VARGHA számára -, aki hivatali évei alatt szervezési munkával foglalkozott - testhez állónak tetszett, annál is inkább, mert a múzeum munkatársai, és maga a „néprajzos szakma" is igen fontos kérdésnek tekintette a múzeum önállósítását.

3 Ezt hivatali elődje, DOMANOVSZKY György már 1945 augusztusában kezdeményezte, és el is készítette a Múzeumi Tanács részére azt javaslatot, amelybe a szervezeti átalakítást is belefoglalta.

4 VARGHA László, amikor 1947 januárjában átvette a múzeum vezetését, jól ismerte ezt a dokumentumot és jól ismerte a múzeum ostrom utáni állapotát is. A szétlőtt épület, benne a szétszórt, jórészt megsemmisült kiállítási gyűjtemények, a szakemberhiány stb. arra inspirálták, hogy a szervezeti önállósodás kidolgozása mellett az élet normalizálása, a munkához szükséges minimális feltételek biztosítása legyen az első és legfontosabb célja. 1947 februárjában még KERESZTÚRY Dezsőhöz, mint a Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) miniszteréhez fordult a legszükségesebb tennivalók anyagi finanszírozása tárgyában, márciusban pedig már ORTUTAY Gyula lett a címzettje a feladatok összefoglalását tartalmazó miniszterhez forduló levelének.

5 Ez utóbbi levél pontokba foglalva terjeszti elő a saját maga számára is célul kitűzött legfontosabb tennivalókat, amelyek a következők voltak: 1. A Néprajzi Múzeum folyamatban lévő önállósítása végleges rendezése, amely a VKM 1946. X.19-én kelt 121.687-1946.VI.sz. rendeletével megindult. 2. A Néprajzi Múzeum épületének, helységeinek a helyreállítása. 3. A múzeumi raktárállványzat pótlása, amely teljes egészében elpusztult.