Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

GILYÉN NÁNDOR: A falu népi utcanevei

Gilyén Nándor A FALU NÉPI UTCANEVEI Az utcanév a helynevek egyik - eddig alig figyelemre méltatott - válfaja. VARGHA Lászlótól - tanítványaként - már korán megtanultam, hogy a népi építészeti kutatást mindig komplex szemlélettel kell végezni. így már első részletes, Szatmár- és Bereg megyei

1 falukutatásaim során is foglalkoztam az utcanevekkel. Az utcaneveken kívül azonban - elsősorban idő és megfelelő nyelvészeti ismeretek hiányában - más helyneveket rendszeresen nem gyűjtöttem. A helynevek kutatásának nyelvtörténeti jelentőségét gróf TELEKI József már 1821-ben felismerte, és egyben tudományos gyűjtésüket is javasolta.

2 SZABÓ T. Attila már idézett alapvető művében megállapította, hogy eredetileg értelmetlen helynév nincs, bár azok a gyakori használat közben sokszor eltorzulnak. Kifejti továbbá a helynevek eredetét is.

3 A mai hivatalos utcanevek legtöbbször sematikusak. Csaknem minden faluban van például Petőfi és Kossuth utca, míg az 1950es évektől az 1980-as évekig Rákosi Mátyás, Felszabadulás, Vöröshadsereg stb. utca. Jellemző, hogy ma már az egy utcás falvak egyetlen utcájának is van hivatalos neve, míg az egy utcás falvakban az utca népi neve legtöbbször falu. Korántsem ilyenek a régi, népi utcanevek, amelyek nyelvünk csodálatos gazdagságát tárják fel. Még érdekesebb a helyzet Erdélyben (és hazánk mai területén is néhol, ahol hivatalos utcanevek máig sincsenek (mert a házakat a falu első bal oldali házától folyamatosan számozzák). Ezért az ilyen - több utcás - falvakban a tájékozódás miatt nélkülözhetetlenek a népi utcanevek. (A hivatalos utcaneveket még napjainkban sem ismeri mindenki.). A népi utcanévadás tovább élő gyakorlat, amint azt az Új sor, Új utca stb. nevek jelenleg is bizonyítanak. BAKÓ Ferenc már az 1950-es években megfigyelte egy új tanyaközpont utcáinak spontán névadását.

4 Az utcanevek értékére igazán Veszprém megye népi műemlékeinek topográfiai kutatása közben döbbentem rá. Az Ajkához csatolt Tósokberénden a lakosság az 1950-es évek erőltetett iparfejlesztése következtében gyakorlatilag teljesen kicserélődött. Az utcanevekről érdeklődve rendre ilyen válaszokat kaptam: „Ez mindig Váczi Mihály utca volt." Szerencsémre végül valaki elirányított Tilhof Endre helytörténészhez, aki saját szavai szerint „tósoki gyöpi zsellér származék". O minden tósoki és beréndi, a nép által egykor használt utcanevet ismer, sőt azt is elmondta, hogy az 1940-es évekig hivatalos utcanevek nem voltak a faluban, csak házszámok (mint Veszprém megyében még ma is számos községben). Azt is meg kell említeni, hogy a hivatalos utcanévadás általában csak a 19. században kezdődött, dc - ahol a községi önkormányzat önállósága a szokásosnál nagyobb volt (például a kiváltságos területeken és a kisnemesi falvakban) - már jóval korábban is jelentkezett. E rövid bevezető után az utcanevekre rátérve, kutatásaim szerint, amelyet alaposabban a volt Szatmár és Bereg vármegye határon inneni részén és Veszprém megye népi műemléki topográfiai kutatásaim

5 során, továbbá az erdélyi Mezőségen az OTKA támogatásával végzett kutatásaim alkalmával,

6 de a Kárpát-medencében másfelé járva is - bár nem rendszeresen feljegyeztem, véleményem szerint az utcanevek alábbi tizenkét típusa állapítható meg: 1. A terepviszonyok alapján kialakult utcanevek (például Alszeg). 2. Vízrajzi eredetű utcanevek (például Víz u.). 3. Az egykori gazdasági hasznosításból eredő utcanevek (például Gyöp [egykori legelő]). 4. Az utcában lakók nemzetiségét jelző utcanevek (például Magyar utca). 5. Az utca jellegéből vagy irányából eredő utcanevek (például Nagy utca, Margitai utca).