Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"

Mintakészítés A csizma elkészítése a méretvétellel kezdődik, ehhez a megrendelő lábát a csizmadia körülrajzolja - közben a talpat jó erősen oda kell nyomni a papírhoz, hogy a méretvétel hiteles legyen. A körberajzolt talpméretről mérhető le a talp hosszúsága. Ezt követi a sarokpont méretvétele (torokméret meghatározása), a vádli vastagságának, a lábfej szélességének (bütyökbőség) megmérése és a lábszár, vagyis a leendő csizmaszár hosszának lemérése.

19 A csizmadia a méreteket arra a papírra jegyzi le, amelyen a talpat körberajzolta. A papírmintához napjainkban műszaki rajzlapot használnak, régebben hasonló keménységű és vastagságú papírt vettek. A papírminta elkészítéséhez ceruzát, vonalzót és susztercentit

20 (stikmajszter) használnak. A susztercenti egyik oldalán a normál centiméter beosztás található, a másik oldalán pedig francia és angol méret. Ezzel a centivel vették le a láb méreteit is. A nyelves csizma esetében a szabásminta két részből áll: a fej- és a szármintából. A csizmákat nemcsak méret után készítették, hanem úgynevezett általános méreteket is használtak, amelyekhez az előre elkészített 1. kép. Bella József csizmáról vesz méretet, 2005. július papírsablonok (papírminták) megszámozva sorakoztak a falba vert szögeken a szabóasztal felett. A vásározó csizmadiák a vásárba lehetőség szerint minden méretből készítettek, hogy a vásárló a csizmát próbálgatva megtalálja a saját méretét. Szabás A szabás az egyik legnagyobb figyelmet követelő munkafolyamat. Az alapanyag drága, ezért a Marsi-műhelyben is maga a mester szabja ki a minta alapján a csizma részeit.

21 A csizmafelső marhabőrből készül, a bélés pedig sertésbőrből. A sertésbőrből a legfelső bőrréteg alatt található réteget, az ún. hasított sertésszínt használják. Minél mélyebben hasítják a bőrt, annál rosszabb a minősége. A bélésbőr natúr, nem festett. Egykor a bélést ugyanígy a sertésbőrből készítették, de használtak szatytyánt, birkabőrt vagy csikóbőrt is, ez utóbbi azonban luxuscikknek számított. A csizmafelsőnek való borjúbőr - amelyből a fényes, ünneplő bokszcsizmák készültek - szintén alkalmas volt erre a célra, ezt az 1920-as, 1930-as években Simontornyáról

22 szerezték be, ez volt a legjobb minőségű áru. A simontornyai bőrökbe minőségük szerint pecsétet ütöttek: volt arany, ezüst stb. Ezen kívül a Pécsi Bőrgyár készített még csizmabőröket, napjainkban azonban leginkább az importált olasz bőröket használják. A tímároktól vagy gyárakból vett bőrök helye régen általában a kamrában volt, összehajtva, lócára, kisasztalra téve. A kisebb műhelyek tulajdonosai sok bőrt nem raktároztak, mert nem volt annyi tőkéjük, hogy nagyobb mennyiséget vásároljanak egyszerre. Többféle bőrt használnak és használtak a csizma készítésekor: a fentebb felsoroltakon kívül a talpnak való kemény kruppon

23 (növényi cserzessél kikészített marhabőr) máig alapanyaga a csizmakészítésnek. Ennek minősége sajnos az elmúlt évtizedekben sokat romlott. 5 mm vastagságú változatát talpnak és sarokbőrnek használják. Korábban azonban csak egy vastagságban lehetett beszerezni, és egyszerre ebből sem halmoztak fel nagyobb mennyiséget, (általában fél vagy egész krupponbőrt tároltak), illetve az is előfordult, hogy csak egy talpnak való darabot vásároltak meg a csizmadiák a kereskedésben.

24 A felsőbőrnek és bélésnek való, felcsavarva tárolt egész- vagy félbőrt, húsoldalával felfelé