Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"
tóssága, vízállósága csaknem tízszeresére növelte a tartósság mutatóját a régi technológiájúval szemben. Az alapanyagnak való bőröket a Marsi-műhely Budapest, Pécs, Békéscsaba és Gyomaendrőd bőrkereskedéseiben szerzi be. A keményáru (talp) magyar bőr, de a felsőrészhez újabban olasz bőrt használnak. A faszeget, amelyet Ausztriában gyártanak, Békéscsabán a szakboltban lehet beszerezni. A csizmasámfákat a helyben összegyűjtött régi darabokon kívül Székelyudvarhelyen készítteti a műhely. Leginkább fekete színben készülnek a csizmák, de kisebb mennyiségben igény van a női, keményszárú, piros csizmákra is. A vásározásnak egy érdekes formája alakult ki. Míg a „régi világ" csizmadiái a saját falujuk méretes megrendeléseit teljesítették, addig a vásározó műhelyek az általános méretek alapján előre elkészítették a portékáikat, és azt értékesítették a vásárokban. Marsi János nem a kész csizmákat viszi az ország különféle vásáraira, hanem felkeresi a népművészeti-, néptáncrendezvényeket és az ott levett méret után készíti el, és szállítja a megrendelőnek a csizmákat. Vagyis az 1940es években méretvétel után dolgozó és a vásárra termelő csizmadiák munkamódszerét ötvözi. Marsi János a láb méretvételénél a hagyományos eljárást alkalmazza. Az évszázadokon át csiszolódott méretvételi eljárás tökéletességét bizonyítja, hogy a megrendelő mindenféle próbálás nélkül kapja meg a csizmát, melyet ha felvesz, tökéletesen illeszkedik a lábára. „Mintha a lábára öntötték volna."- mondja a régi szólás. A Marsi-műhelyben a hagyományos szerszámkészletet használják. A talpbélés kiszabásán kívül minden munkafolyamatot kézi erővel végeznek. A használatban levő kéziszerszámaik a reszelőkön és késeken kívül a régi endrődi kisipari időből származnak. Az endrődi öreg mesterektől és csizmadia hagyatékokból származó szerszámok elnevezései nem változtak, ugyanúgy nevezik ma is őket, mint a korábbi időkben. A mintakészítést és a felsőrész összevarrását Bella József (született 1919-ben, Endrődön) csizmadia- és cipészmester végzi. A szár hátsó varrását nem kézzel, két tűvel, hanem karos-csizmadia (lábbalhajtós) varrógéppel készítik el. 16 A műhely a csizmák megjelölésére nem használ semmilyen mesterjegyet, bár Marsi János latolgatja ennek szükségességét, az elkészült csizmászárakba a megrendelő, tulajdonos nevének beírását. Egy felföldi, 20. század eleji parasztcsizma rekonstrukciója, a gyomaendrődi Marsi-műhelyben, 2005-ben Az alábbi fejezetben ismertetjük egy keményszárú, nyelves, 17 hátulvarrott, bélelt, íves szárvégződésű 18 férficsizma készítésének menetét, különös tekintettel a folyamat során használt szerszámokra. A csizma nem egybeszabott darab, így a megvarrásához már nem szükséges se ványológép, se ványolódeszka. A csizmát egy század eleji rátkai csizmáról vett szabásminta alapján rekonstruálta Marsi János csizmadiamester Gyomaendrődön, hagyományos technológiával. A készítés leírásakor a folyamatban bekövetkezett változtatásokra, a felhasznált új anyagokra és új módszerekre is utalunk. A műhely berendezése A csizmadiaműhelybe belépve először a csizmadiák munkaasztala tűnik szemünkbe, a pangli - amelyen a legtöbb szerszám helyet kapott, vagy a fiókrészben vagy a polcon. Ez lehetett kisméretű, négyzet alakú, és lehetett nagy, téglalap alakú asztal is, attól függően, hány segéddel dolgozott a mester. A panglin kívül mindenhol találunk polcot, a stelázsit, amelyen a kaptafákat, illetve a keménységnek való vásznat, a politúrt és más segédanyagokat tároltak. A szabóasztalon szabták ki a bőrt, és ez alatt tárolták a csizmasámfákat is. Ugyanakkor a sámfák helye lehetett az inas ágya alatt is - feltéve, ha a mester inasokat tartott. Nem volt ritka az sem, hogy az inas ágyára deszkát tettek, amelyet ebben az esetben szintén szabásra használtak. A tisztálkodáshoz zománcos lavórt állítottak be, a bentlakó inasok szombatonként mosakodtak. A falon a szabásmintákon kívül ott függött a mester köténye is. A csizmadiák köténye zseb nélküli hosszú, kék ruhadarab volt, még a helyi cipészek fehér, az asztalosok zöld kötényt hordtak.
