Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"

A dolgozatunk első részében felvázoljuk azokat az alapokat, amelyek meghatározták az endrődi csizmadiaipar fejlődését és jelentőségét. Rövid kitérést teszünk a csizmadia- és cipőipar kapcsolatának és technológiai változásának érzékeltetésével, majd bemutatjuk, hogy a megváltozott termelési helyzetek (kisipar - szövetkezet - kisipar), milyen hatással voltak a szakmára. Megvizsgáljuk, hogyan támadt fel újra a csizmadiamesterség, illetve rámutatunk arra, hogy milyen igények keltették életre az utolsó pillanatban ezt a nagy múltú és évszázadokon át megbecsült szakmát. A dolgozat második részében pontosan dokumentáljuk, ahogy kérésünkre Marsi János elkészítette egy 1920-as években készült parasztcsizma másolatát. A bemutatásra szánt csizma készítésekor csak hagyományos anyagokat és technológiát használt a mester, hogy az eredeti munkafolyamatot leírhassuk. Fontosnak tartjuk a csizmadiaeszközök bemutatását a hozzájuk kapcsolódó munkafolyamatokkal párosítva. Fotókkal és rajzokkal egyaránt illusztráljuk a tanulmányunkat. Jelen dolgozat megírását adattári és könyvészeti kutatásokon kívül hosszan tartó, többéves terepmunka előzte meg, amelynek során mindkét szerző interjúkat készített, és fotókkal dokumentálta a gyűjtését. Filmet is forgattunk, amely vágott formájában a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi Mezőváros tájegységének tállyai házában, a csizmadiaműhelyben megtekinthető. Az endrődi csizmadiaipar története, megszűnése és újjáéledése Ipartársulat-ipartestület Az endrődi céhes iparról szinte alig tudunk valamit. „Az első céh Endrődön 1813-ban alakult, melyet kovács-, kerékgyártó-, szűcs-, szabóés csizmadiamesterek alakítottak."

4 Majd az 1859-es császári rendelet kimondta a céhek feloszlatását és bevezette az „iparrendtartás" (Gewerbegenossenshaft) intézményét. Azonban a rendelet ténylegesen majd csak a kiegyezést követő, 1872. évi (1872. VIII. törvénycikk, 83. §.) első magyar ipartörvény megszületésével lépett hatályba.

5 Az „Endrődi Ipartársulat Alapszabályai"- című, 1873-ban keltezett dokumentum tájékoztat arról, hogy Endrődön is megtörtént a törvény beiktatása, ekkor jelentős számú iparos jelenléte mutatható ki a településen.

6 Az ipartársulat intézményét módosította az 1884ben életbe lépett, második ipartörvény (1884. XVIII. te); ez az ipartársulatokat ipartestületekké alakította át. Az addig csak formálisan működő érdekvédelmi szervezet az ipartestület intézményében léphetett vissza a cselekvő formába. Újra nagy hangsúlyt kapott a minőségi tanoncképzés és arról is értesülünk, hogy részben viszszatértek a céhes hagyományok (mesterremek bemutatása, a felszabadult iparos mester lakomarendezési kötelezettsége stb.). Az endrődi ipartestület életéből több dokumentum, illetve visszaemlékező adatközlés arról tájékoztat, hogy a csizmadiák és cipészek előkelő helyet kaptak a szervezetben. Ők alkották a „Bőrszakosztályt". Az 1910-es évektől a csizmadia- és cipészszakma óriási lendületet vett Endrődön. Megnőtt a mesterek és a műhelyek száma. Az 1900-tól működő iparostanonc iskola első évében a tanulók létszám 57 fő volt.

7 Az endrődi tanoncok jegyzéke szerint (1893-1910, 1910-1925) a csizmadiamesterek 1893-1925 között 56-an 217 tanoncot oktattak s neveltek ki a szakmának. Ebben az időben a cipészet is szépen virágzott, 38 mester 160 tanonc kezébe adott szakmát.

8 Az 1928-as gazdasági válság idején az alapanyaghiány miatt is sok csizmadia visszaadta, vagy szüneteltette az ipart, és mezőgazdasági munkából próbált megélni. A javításokat ebben az időszakban is végezték, tehát az ipar nélküli, illetve az ipart szüneteltetők is „folytatták" a szakmát, viszont új csizmát ebben az időszakban nem készítettek. 1938-40 között a csizmadiaipar új lendületet kapott, melynek a hadi megrendelések sokasága jelentette a gerincét. Csizmát és bakancsot gyártottak a műhelyekben, ehhez az alapanyagot pedig a hadsereg biztosította. Ennek eredményeképpen - a statisztikai adatokból is jól kivehető - 1938-44 között 15, saját műhelylyel, segéddel és inasokkal dolgoztató csizmadiamester volt a faluban.

9 A szakma egy idő után túlterheltté vált, a helyi kereslet már nem tudta eltartani a csiz-